hogy hiába keressem vakult ablakod
lelkem relikviáit mély kútba dobd
s ne várd a hajnali fényeket
Kiszáradt földbe temesd a testem
hová még a hold fénye se lát
tetemem féreg s kígyó járja át
démon rikoltása hallatsszon este
Csontjaimra kegyetlen kövek zuhogjanak
holtomban fojtsanak barna börtönrögök
lelkemet gyötrő emberördögök
békét halálban se hagyjanak
8 hozzászólás
Fájdalmasan gyönyörű!:) Gratulálok András!:)
Köszönöm kedves sleepwell, örülök, hogy tetszik, szerintem is egész jó kis önmarcangoló lett:))
Ezt most nem értékelem…)))..kis esti?..és milyen a nagy esti?..
De remélelem tudod mennyire szeretem és tisztelem a verseidet, ezt most csak azért nem hagyom hogy hasson rám, mert ..de ez hosszú..
A versed meg egyébként nagyon jó!
Baráti üdvi: d.p.
Köszi, dinipapa:)
Elképzeltem…nem is tudom, hogy mi a legjobb szó rá…
Bizarr, nyomasztó, fájdalmas?
Mint érzés,…hát nem kéne, az biztos, de mint vers nagyon jó!
Grat.
Gy.
Köszönöm, hogy elolvastad.
A.
át kedves Szers!!! Vannak ilyen pillanatok, De, hogy ilyen remek képekben jelenítsék meg a szavak, ehez Te kellettél.
:):)
Remekül sikerült a hangulatot átadni. Mint mindeig.
Szeretettel: marica
A H lemaradt. nem jól nyomtam a billenttttttyyyyyŰŰűűűűűt:):):)
Szióka.