Mondtam neki: Szeretlek!
Míg mostam fel a mocskot,
elmondtam amit akartam,
a sírás rajta rontott.
Mondtam neki: Elhoztad!
Magamat dugjam véle?
Hisz férjemet se kalibrálom,
vágya rég kiherélve.
Mondtam neki: Bajban vagy!
Mert megölted a szépet,
bár ne kéne kínoznom,
az Angyalbögyörkédet!
Mondtam neki: Mért vágtad?
Nagy Fába fejszédet?
Étel, ruha van elég,
mert Otthonkádat véded.
Hová vezet? – kérdeztem.
míg feküdtünk vad ormon,
ne törődjek én azzal,
már toltad vissza orrom.
Mindenből van? Kellenék!
Szeretsz! meg, Édes Otthon!
Pénz és P.na nem elég,
innen ered hát gondom.
Többet hozzám el nem jössz!
Azt jól teszed, ha mondom,
"szereted is, meg nem is",
a csapda rád csapódjon!
A Sorsod eredendő,
meredő HALÁLOROM,
mert fennakadtál egyszer,
rosszul szerető TA-LÁN(Y)-OKON.
8 hozzászólás
Kedves Ildikó! Beleillik ez a vers is "szerelmes" verseid sorába. Idézőjelbe tettem, mert sajátos szerelem ez. Vágy inkább valami, vagy valaki iránt, akit nem kaphatsz meg. Lehet, h nem is akarod…felemás érzés. Izzón vágyakozni valami után, ami lehetetlen. Ez is az önkínzás egy bizonyos fajtája. Csak Te tudod mennyi ebben a költői elképzelés, és mennyi a valóság. Nekem egy egy versszakban magyarázatra szorulnának az átmenetek, pl. a 2. vsz.-ban, de lehet, h csak én vagyok ennyire fafejű:) Szeretettel üdvözöllek, legyen szép napod! -én
Olvasd el légy szíves az alábbi, egyik őszinte kitárulkozásomat, mert neked fogalmaztam meg, abban a pillanatban!
Köszönettel:
Ildikó
Kedves Ildikó! Elolvastam, köszönöm! Nem könnyű megérteni, éppen úgy, mint a verseidet sem, mert nagyon mélylélektani. Én pl. a Kisherceg mélylélektani elemzését sem tudtam megérteni soha, pedig nekigyürkőztem néhányszor. Nekem magas. Ehhez egy nálam jóval kombinatívabb elme kell, egy olyan, aki jártas a keresztrejtvény-, és egyéb feladványok megfejtésében. De viszont verseid, alkotásaid éppen ezért tetszenek. Két okból is. Egyrészt: csonttörően őszinték, másrészt pedig az is bejön, h a mondanivaló megmutatása érdekében nem riadsz vissza attól sem, h fittyet hánysz minden verselési szabálynak. Nálam ez felülír mindent. Hiába szép, míves egy vers, ha csak közhelyeket mond! Szeretettel.: én
Kedves Bödön!
Ha megírom a történetet, amire még mindig csak bemelegítek, majd mindent megértesz!
Mindenesetre az anyag már együtt van.
Csak el ne patkoljak addig, örömömben!
szeretettel:
Ildikó
Kedves Bödön!
Most érthetőbb-e a 2.versszak?
Vágy az után a férfi után, akit én teremtettem "kapott anyagból", valóság alapon, s akinek az élete, ereje, ideje , teste leginkább, egy másik nőé, annak minden ódiumával, s aki nekem sokáig, csak öröm forrás volt, lelki értelemben, s ezért "kiszipolyoztam" volta a végtelenségig, de józan ellenállása egy idő után fájdalomforrássá tette őt. Ő volt az én Múzsám, az inspirációm. Sokáig kiválóan töltötte be ezt
a szerepét. Még mindig rengeteg a történtünkben a feldolgozatlanság részemről, úgyhogy nagy lemaradásban is vagyok, de már talán nem annyira a hatása alatt.
Eredet:
Egy látszatszakítással,(manipuláció), "érzelmi vákuumot" teremtve, kiszabadította a szellem(em)et a palackból, de vissza parancsolni már egyikőnk sem tudta, ezért elvezető csatornát kellett neki találni, ahol folytathatja szellemeskedéseit, s talán a legkisebb kárt csinálja. Így terelődött, az írás, (mert eleinte mindent neki írtam), az önkifejezés szabadabb és szélesebb csatornáiba.
Röviden, és ebben a pillanatban, ennyi.
Ezzel kapcsolatban rengeteg nézőpontot vettem már fel, sokat meg is írtam, de még csak töredéke publikus. Pillanatnyilag ez a vers az egyik legújabb nézőpontom.
Szeretettel:
Ildikó
Írd meg, h ne legyen titok! S el ne patkolj, kár lenne azelőtt:) Próza lesz, vagy vers? Ha a próza mellett döntesz, azt javaslom, ne "önéletrajzi" jellegű legyen. Egy "ismeretlen" személy önéletrajzára a kutya nem kíváncsi. Bezzeg, ha celeb lennél. Úgy írd meg, ha prózában írod, mintha valaki másról szólna. Attól még lehet "én" regény, csak a főszereplőt a többiek nem "Ildikónak" fogják szólítani, hanem mondjuk Erzsikének. S minimum kisregény-terjedelmű legyen, mert sztem ez a téma megérdemel egy ekkora terjedelmet!
Annyira jókat írsz itt nekem, kedves Bödön, hogy örömömbe fülig ér a szám.
Az első részt kedvem lett feltenni ide, lássuk, mit szólsz hozzá.
Aztán majd hasznosítom amit megfogalmazol róla.
Szeretettel:
Ildikó