Kis hegedősöm, nyár hegedűse,
mily szép altató dalod,
tán kérdezed: az élet derűs-e
midőn a zajt altatod.
Mennyire szép dalolni még
és csillagok társa lenni,
mennyire kiváltság a zenét
így, értelemmé tenni.
Fű között andalog a nyár,
hű társad fönt – a csillag ragyog
s te zenélsz minden alkonyatnál
és álomba ringatod a napot.
Hallgatlak virág illatok alatt,
– holdvilág testvér szeme néz –
szinte hallom: régi, régi szavak,
ciri, ciri nyári zenész!
14 hozzászólás
Üdvözöllek!
Jó volt a csillagok alatt tücsökzenét hallgatni mikor még "andalog a nyár".Köszönöm az élményt.A vershez gratulálok!
szeretettel üdv:hova
Kedves hova!
Ha választani kellene évszakot, nem tudnék választani, melyik áll közelebb hozzám. Nekem a múltban és a jelenben is mindegyik éltetőként vett és vesz körül.
…és őszintén örülök, hogy a valamikori, kanadai tücsökzenés nyárból élményt nyújthattam.
Persze annak is örülök s ez is volt a célom, hogy tetsszen az olvasónak amit s amiről írok
Üdvözöllek, Inda.
Kedves hova,
másodszorra tűnnek el megköszönő soraim.
Őszintén örülök, hogy ez a valamikori nyárban született versikém élményt tudott nyújtani.
Köszönöm, hogy erre jártál:
szeretettel, Inda
Nagyon szép!
Andrea, kedves!
Örülök, hogy a nyár hegedősét sikerült kép-közelbe hozni.
Szeretettel, Inda.
Szervusz!
Szépek a verseid, olvasgattam már őket:-).Eljött az idő írjak is erről Neked.:-)
Üdvözlettel:Selanne
Kedves Selanne!
Kitartással várom a kedves hozzászólásod, véleményed az olvasott verseimről.
Csak vágj bele, jó, vagy rossz, abból tanulok.
Üdvözlettel Inda.
Kedves vers. Sőt! Nagyon szépen megfestetted azt hangulatot. Nekem most is ciripel az ablakom alatt éjszakánként a kedves zenész. Tetszik!
Üdv. Károly
Kedves barátom, Károly!
Ha tetszik az ablakod alatt zenélő kis zenész zenéje, próbáld követni a ciripelés magasabb, alacsonyabb hangulati árnyalatát. Valamikor fölvettem hangszalagra és mikor visszajátszottam, akkor a ciripelés hullámzását, sőt véletlenül a nem messzire lévő is válaszolt neki, a meglepetés ekkor ért, mert igaz halkabb volt a távolabbié, de ugyanazon a hanghullámon válaszolt az enyémnek.–Hát ezek beszélgetnek!–de megörültem ennek a felfedezésnek. Akár hogyan is szidják őket, ők is a természet piciny zenészei. A két lábon járó nagyokról meg nem is beszélek…
Üdv. Inda/Lajos.
Kedves Inda!
Még most botlottam ebbe a csudiszép versedbe. Akárha Gazdag Erzsi "Mesebolt"-ját tartottam volna a kezemben. Szétolvastam azt is a gyerekeimnek annak idején, és ezt teszem ezzel a megszemélyesítésekben bővelkedő, hangulatos verseddel is, csak mostmár a magam örömére.
Szeretettel: ottaka
Kedves ottaka!
Én is csak most botlottam bele a hozzászólásodba.
Vigyed is magaddal s olvasd a kis unokáknak. A nyolc éves kis unokám már fújja s a Weöres Sándor, "fúj a szél, fúj a szél" versét felváltva mondogatja, dicsekedik vele.
Én meg büszke vagyok rá, mert itt, Kanadában harmadik generációként, magyar iskolába jár és tisztán beszél magyarul. Igaz otthon is csak magyarul beszélnek, mind a három gyerek, azaz a család.
Szeretettel, Inda.
Szép vers, gratulálok.
Köszönöm, kedves Irén!
Útjaimon sokszor elfelejtkezem mindenről s akkor csak a természet vesz körül, vele örülök, ha örül, minden ami hozzám ér, látom, vele élek, mert amíg élek az is él.
Röviden így, versszakként.
Szeretettel, Inda.
Kedves Irén!
Itt is elmaradtam a hozzászólásod válaszával.
Minden esetre köszönöm, hogy "akkor" olvastál s gratuláltál is hozzá.
Szeretettel, Inda.