Mint édesanyja gyerekéért,
úgy aggódom érted, mikor
új kalandok útjára lépsz.
S bár a férfiszemek már megnéznek,
nekem mégis az a kicsiny gyermek
maradsz, kivel mezítláb kéz a
kézben sétáltam végig az
aszfalton, egy forró nyári délután.
Ha két karod átölel, az – az érzés
fog el, mint mikor két csöpp karod
csüggött nyakamon, s testvéri csókod
a legédesebb méz, ugyanolyan édes,
mint egykoron. A kötelék mely
hozzád fűz, erősebb a viharos szélnél.
S ha néha – néha vitatkozunk és
megsértelek, az jobban fáj, mint
mikor a fagyos szél tépázza bőrömet.
Úgy érzem huncut mosolyodért
képes lennék elmozdítani egy hegyet,
vagy csúcsára másznék, hogy a
felhőből facsart vízzel jól nyakon
öntselek, hogy nevess, újra nevess!
Hosszú sötét hajad, s két csodaszép
barna szemed, szebb nekem mint
a legszebb alkonyat, s ha távol
vagyok tőled, haza azért rohanok,
hogy végre lássalak, megint lássalak.
5 hozzászólás
Kedves Mónika!
A gyermekkorom jutott eszembe, a testvéri szeretetünk. Most már a saját gyermekeimen látom, tapasztalom a ragaszkodást, sokszor örömkönnyek csillognak a szememben, mert jó testvérek, ragaszkodnak egymáshoz.Ez olyan nagyon szép. Mint a versed is.
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne! El kell áruljam neked, hogy még nincs gyermekem, de már nagyon szeretnék. Azt mondják, hogy az anyai szeretet minden köteléknél erősebb. Kívánom, hogy a gyermekeid egymás iránt érzett szeretete maradjon meg ilyen erősnek. Köszönöm a kritikádat.
Üdvözlettel kíván neked szép napot: Mónika
Kedves Mónika!
Egészen lenyűgöző az, ahogyan írsz a testvéredről… mondhatni, példamutató. Én a lányaim között látok hasonlót; a két nagyobb imádja, kényezteti a kicsi, alig négyévest, és remélem, ez a ragaszkodás a jövőben is megmarad 🙂
Tetszik a versed 🙂
Szeretettel: barackvirág – Mónika 🙂
Kedves barackvirág! Köszönöm a kritikát, be kell valljam számtalanszor megfordult bennem is ez a kicsit fájó gondolat, hogy ilyen lesz-e a hugival a viszonyom ha ő is felnőtt lesz. Tíz év van köztünk, és nagyon szeretjük egymást. Ez úgy gondolom csak rajtunk múlik.
Köszönettel: Mónika
Nagyon szép vers a testvéri szeretetről!