Kitartok és kitartanak,
Évek tűnnek pillanatnak.
Ki kit tart? És az meddig tart?
Hol végződik a folyópart?
Tartok tőle, hogy kitartok,
Mint a kitartott magas „C”.
S néznek rám mosolygós arcok.
Kitartás vize édes lé.
Kitartás, kérem kitartás!
Munka után lesz aratás,
A szétosztást nagyúr tartja,
Maga-magát mire tartja…
9 hozzászólás
Kedves Daniel!
Nagyon tetszik.
(Az első versszakról találtam ki egy rímpárt. Ha megengeded:
Kérdések. Válaszok. Szavak.
Ki tudja, hogy merre halad?…)
Üdv: FT
Köszönöm a pontot, hsz-t, olvasást.
Üdv: Daniel
Kedves Dániel!
Igazán művészien játszol a szavakkal, gratulálok.
Barátsággal:Margó
Köszönöm kedves Margó.
Üdvözlettel: Daniel
Szia Dániel.
Remélem tényleg vagy ilyen kitartó,mint amilyennek a versben írdad.:)Nagyon klasz vers.Üdv.Nikolett
Szia Nikolett
Annyira nem… 🙂
Köszönöm a pontot, olvasást, hozzászólást.
Még tetszett is? Nagyszerű!!!
Üdvözlettel: Daniel
Szia Daniel.
Pedig kéne.Mármint kitartani.Én csak tudom.A poklok poklát már megéltem,és selytésem van,hogy még fogom is.Hogy nem így kéne gondolkodni?Pedig az élet sorozatos küzdések folyamata.Miért ne tetszett volna?Üdv.Nikolett
Ha ilyen kitartóan mondod, hogy legyek kitartó…)
Örülök, hogy tetszett, és hogy válaszoltál.
Üdv: Daniel
Hidd el Daniel,a nehéz idők küzdelmének meg lesz a gyümölcse előbb vagy utóbb.Üdv.Nikolett