Elburjánzik,
ólomfalakhoz szegez a kór.
Már hiányzik
friss fuvallat az ablak alól.
Időd kincs lesz,
reggeli bajod megebédel.
Elmét festesz,
jól tudva, minden belül dől el.
Élni akarsz,
életbe rajzolva, hittel élve.
Éltető harc
a kiútkeresés szenvedélye.
Újra talpon,
kórházi ágyad eloldalog.
Gyógy-utadon
Teremtő, család és orvosod.
Boldogságod
arcon gyűrűző mosolya vagy.
Alig várod,
hogy önmagadból másnak is adj.
5 hozzászólás
Gratulálok! A vers nagyszerűen adja vissza a "visszatalálás" hangulatát, érzésvilágát.
Az utolsó versszak nemes gondolatot fogalmaz meg. 🙂
Üdv: Gyömbér
A versed igaz, minden belül dől el!Gratulálok!
Üdv:Selanne
Szia!
Nem szoktam verseket olvasni, inkább a prózai műveket kedvelem, de ezt érdemes volt elolvasnom. Az utolsó versszak gyönyörű.
Szia kedves Gábor!
Az utolsó versszak tetszett a legjobban, de kellenek hozzá az előzők is! 🙂
Remélem, jól vagy!
Szeretettel: Kata
"Reggeli bajod megebédel", "kórházi ágyad eloldalog" … nem folytatom, nagyon jó lett. Persze tőled nem is vártam mást. :)) Mi a helyzet a kórházi pályázattal?