Akármerre járok
bús szemeket látok,
magyar röghöz húzó,
önmagát csak nyúzó
emberek arcát,
mint kivándorló hajó
olyan a hazám…
Hová indulnátok,
merre a hazátok?
Ezeréves múltból
mint tövestől a fát,
lehet csak kitépni…
mint kivándorló hajó,
olyan a hazám…
De az Úristenért
el ne menjetek!
Ez a föld miénk
s életünk is egy
a magyar rög, s való…
Nem kivándorló hajó,
hanem a hazánk!
10 hozzászólás
Kedves András!
Egy hosszú élet tapasztalatával mondom: Fogadja meg minden magyar a harmadik versszakban leírtakat. Habár én akkor, több mint negyven évvel ezelött nem "a hazámbol", csak a szűlőhelyemröl jöttem el, ami sajnos nem a "hazámban" volt, de sok-sok éjszakán kerestem a választ a: Miértre. Néha még ma is. Azt magyaráztam mindig be magamnak a jobb életért.Erre a kérdésre még ma sem tudok egyértelmű választ adni. Sokat kaptam, de nagyon sokat is veszitettem. Hogy megérte-e? Erre még nehezebb a válasz. De itt vagyok, a gyerekeim itt vannak, és itt kell maradnom. Félig önként, félig mint rab. Remélem sokan megfogadják szavadat, és maradnak.
üdv Tóni
Örülök hsz-ednek kedves Tóni!
köszönöm
Kedves András!
Nem szeretem a politizálós verseket, kicsit megijedtem, mikor elkezdtem olvasni.
De aztán megnyugodtam.:)
Jó lett!
S nem is írom tovább a gondolataimat, mert moderálni fognak még nálad is.:))
Hát pedig előfordul az ilyen vers is kedves Zsolt. Kell is azt hiszem.
Az "Úristenért"en meglepődtem tőled, de látod, azt hiszem, éppen ez az erős intés kell ide, a versbe is, és egyébként is!
köszönöm, kedves Ági
Szia!
Idehajóztam, s nem bántam meg.
Üdv:Selanne
köszönöm, kedves Selanne
Nagyon jó! Nem megyünk sehová, mi maradók. 🙂
Gratulálok!
így van, kedves Adrienn, köszönöm