Dúl! Csapkod, cincál!
A kivert kutya éhes!
Bundája szegényes,
Két szeme véres!
Gazdáját védte!
Meghalt volna érte,
De megunta a galád,
S szó nélkül kiverte.
Mi lesz veled kutya?
Most mihez kezdesz?
Akit eddig szerettél,
Annak már nem kellesz!
Hová mész most? Hová?
Nincsen már otthonod.
A sintér az egyedül,
Ki enyhíti bánatod.
De ne hagyd magad kutya!
Ne add az életed!
Ha elveszik mindened,
Akkor se add véredet!
Az ember az ember.
A gazda az gazda.
Millió van belőle,
Ne fuss a halálba!
4 hozzászólás
Szörnyű a kivert kutyák sorsa, bizony nem ezt érdemelnék. Ha pedig védekezik, vagy lop a túlélésért, ő húzza a rövidebbet.
Én is állatbarát vagyok, és nagyon tudom sajnálni a gazdátlan, kóborló állatokat. Itthon mindig gyűjtöm a maradék ételt, és az udvar egy eldugott sarkában helyezük el – többen, az itt lakók közül, hogy egy erre járó kutyus hozzá tudjon jutni némi élelemhez. Nekik is szörnyű lehet hajléktalannak lenni, különösen télen, nem csak az embereknek.
Jó, hogy írtál róla. De látom, hogy ABC-versként jelölted. Megint elindult? Mert a Fórumban szó volt róla.
Szeretettel: Kata
Köszönöm az írásokat! =)
Igen én is sajnálom őket, nagyon is kutyabarát vagyok!
De ne feledjük, hogy nem mindenki ugyanúgy értelmezi a verseket!
Talán hasonlat? =) ki tudja…
Szép, nagyon szép!