klijje-kiílje – kiáltja, szeretlek, fentről,
fentről az ott pihenő kis lelkek alól,
és hazaszáll merész zuhanással,
lent csak a vártafa várja,
buteo buteo, vén egerészölyv,
sárga a csűdje s a csőre töve,
szép hasi pettyei barnák, mint barna a kőszén;
klijje-kiílje – sírja, siratja híven,
tudja, hogy lent az a véres tollcsomó csak a társa,
de amott már pálinkáskulacsot kottyangat a tar koponyájú vadorzó,
füstöl a puska csöve, érveit felköhögi;
klijje-kiílje – nincs menedéke sehol, hisz’
írva vagyon, hogy íme az ember,
már a lelke se pánsíp,
klijje-kiílje, néma a vén ölyv,
tölgyerdő peremén, egyedül.
2 hozzászólás
Szia Zoltán! 🙂
Elinalok rögvest egerészölyv szárnyán a dudari kimerült barnakőszén bányába, még pánsípot se viszek magammal, ott úgyis csak a bányarigó fütyül. :))) Ebből a három szóból ilyen ritmikával, ennyire összefüggő gondolatokat kihozni…
Na, lent vagyok már a bányában, dolgozom, de az nem az írás…
Szeretettel: Kankalin
A telefonban úgy értettem, hogy "Kyrie", és el nem tudtam képzelni, hogyan jön a képbe 🙂
Így már értem.
Szép lett. Kreatív az Úr 🙂