Zöld koboldok szaladgálnak,
valamit kutatnak,
valamit nem találnak:
nyomait a tegnapi mának.
Összetört vágyak ép mását,
üveges tekintet lángolását,
magányos sóhaj boldog társát,
víz kristály ragyogását…
Minden követ megmozgatnak,
minden zugot megvizsgálnak,
faodvakba bekukkantnak,
minden lukat átkutatnak,
éjjel csöndjét felkavarják,
nyugodalmát megzavarják,
fél világot felforgatják
… nem találják.
4 hozzászólás
Akár igaz is lehetne emberekre is…:)…
Nekem tetszett a fantázia szárnyalásod!:) üdv: Lyza
Akár igaz lehetne emberekre is…
Azért hátha az emberek valamivel szerencsésebbek.
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv,
inanis.
Pedig ezeket a dolgokat leginkább a koboldok találhatják csak meg igazán … legalábbis a maguk valójában, ha van ilyen…
Érdekes fantázia. A hupikék törpikék jutnak eszembe…
Pedig azok kékek, nem is zöldek 😛
Köszönöm, hogy olvastál,
Üdv, inanis.