Kóbor álmok tengerében
egy zöld sziget született.
Elhajózom, megtalálom,
iránytűm a két szemed.
Vágyak egén ők vezetnek
mint a fénylő csillagok.
Sötét éjben el ne vesszek,
megérkezvén itt vagyok!
Szív-szerelmem, fehér hajóm,
vad viharral szembe száll.
Vágy annak a vitorlája,
meg nem fordul soha már.
Mert a szél mi hajóm hajtja,
fájó szívem sóhaja.
Míg távol vagy tőlem kedves,
lelkem leghőbb óhaja.
Ugye vártál, mint kis virág,
éltető nap sugarát.
Hadd szárítsam fel könnyeid
boldogságos záporát!
Add nékem a forró ajkad,
könnyes orcád hűvösét.
Hogy felejtsem ébren vagyok,
s álmodjunk egy szép mesét!
3 hozzászólás
Kedves Alberth!
Írtam már sokszor, hogy szeretem a stílusodat; a régi jó, magyaros (ütemhangsúlyos) versformát, a gördülékeny, igényes megfogalmazást… ez most is így van
Nagyon jól esett olvasni!!!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Nagyon szeretem ezt a versformát. Szívesen is írok, szinte élmény ilyen verset alkotni. A klasszikus, ütemhangsúlyos versek elbírják itt-ott a ragrímeket is, sőt ízesen népies atmoszférát teremtenek. Ennek szellemében igyekszem életben tartani korunk modernizációs törekvései tengerében is értékes versírási hagyományainkat.
Örülök értékelésednek, mely inspiráció is egyúttal, hogy érdemes értékes versírási hagyományainkat ápolni!
Szeretettel: Albert
Kedves Albert!
Most, hogy beléptem, a véletlen sodorta elém szép versedet. Én is szeretem olvasni a precíz, remekbe foglalt verseket. Mindegyik pontosan, korabeli szabályok szerint készül. Nagyon szeretem olvasni, és örülök, hogy ezt is megtaláltam.
Nem sokan vannak, akik utánozni tudnak.
Szeretettel gratulálok: Kata