A kóbor kutyák
A kihalt gyárudvaron kóbor kutya lődörög,
a víz megposhadt a leláncolt kapu előtt,
csak az őr dohány ízű sercintése kelt zajt
munkanapokon délelőtt, s neki is csak a
romos gyártelep jelent múltat, jelent s ki
tudja meddig még, jövőt. Elment az utolsó
vonat, felraktak és elvittek mindent,
ami mozdítható, a mozdony alól kilopták
a kereket, pénzzé tették, ami pénzért
eladható. Őgyelgő munkanélküliek sóvárogják
a kádári éveket, elkelt minden,már az út sem
az övék, onnan is felszedték a szegélykövet,
mehetnek éhezve az utak nélküli tájon
versenyezve a kutyákkal a kukák maradékaiért.
Kivágják az utolsó fákat, fűtenének, mert
hidegek az ágyak, nekik nem ring jachtjuk az Adrián,
nem kérdezték őket, hogy mire vágynak,
nem is kaptak semmit, hiába sóvárognak
az óriásplakátról ígért jobb élet után.
Az arctalan multi – tőke tombol, nem veszi
emberszámba az embert, nem számít,
hogy a száz éves nyomorból nem tud kitörni,
már hír sem szól arról, aki belepusztul,
vagy hogy éhezik százezer elvert.
Megint mehet világgá, s vajon kit érdekel,
hogy ismét elmegy s hogy talál-e
magának falkát, falut, házat és hazát,
vagy kutyaként kóborol, járva a világot
egy kutyának sem való, elpazarolt életen át.
3 hozzászólás
Nagyon sok igazságot írtál itt le. Igen nem akarnak a fenti körben semmit sem meglátni, hogy hány ember nyomorog és milyen soknak nincs otthona saját hazájában. sajnos való igaz amit itt leírtál. gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves István!
Valóban, ahogy Paka már elmondta, nagyon sok igazságot írál le. Sajnos, hogy így van, de ki tesz érte, vagy ki tehetne azért, hogy mindez ne legyen így? Hová megyünk, ha így tartunk, nem a jobb, az igazságosabb élet felé. Sajnos, a kiutat senki sem tudja, vagy nem akarja tudni és tenni valamit az emberibb világért – azokért, akiket hibájukon kívül ért olyan embertelen sors…
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm a hozzászólásokat…s, hogy ki tehet valamit….mi mind…mindannyian !
István