Fut a kocsi erre, arra,
a lejtőnek meg nem áll,
zityeg, zötyög a kereke,
talán fel is borul már.
Szalad Jancsi kocsi után,
majd leszakad a lába,
hiába a nagy sietség,
nem érhet a nyomába.
˝Állj meg kocsi, a mindenét,
állj meg, hogyha szólok én!˝
De az bizony tovább gurult,
nem hallotta a kérést.
Domb aljában nagyot zöttyent,
két kereke kiesett,
ilyen módon utolérni
most már könnyen lehetett.
4 hozzászólás
Aranyos gyermekvers!
Gratula!
Köszönöm Fél-X!
Üdv, Judit
Kedves Judit!
Tündéri kis gyerekverset írtál, humoros, dallamos, olyan mondókás, igazi gyermekvers.
Barátsággal:Margó
Köszönöm Margó!
Nagyon szeretem a gyerekeket.
Szeretettel üdvözöllek, Judit