Most mindent a köd ural,
ez rossz időre utal.
Ám a tejfüggöny mögött
a nap mosolyba öltözött.
Próbálja az erejét,
oszlatja a köd szélét,
foszlányokat megugraszt,
pamacsokat lefáraszt.
Mikor már áthatólag,
nem csupán csak állítólag
kergette szerte széjjel
nem törődött a veszéllyel.
1 hozzászólás
Kedves Abakusz!
kedves kis versed nagyon szépen szemlélteti a téli időt és mögötte , ott van a tavasz közeledte. Kiváló párhuzamosság! Ügyes alkotás!
hamupipő