Reggel köd volt.
Sűrű tejfehér massza volt reggelink.
Aszfalton bolyongó ballonkabát-lelkek voltunk.
S pislákoló bőr lepte szemeink.
És ködoszlás lett hirtelen.
Nehézkesen hömpölygött be az ablakon.
S gonoszkodva ugrált fel s le
Meztelen nyakamon.
És akkor ugrottam,
Rebbent milliószor szem-fedőm,
Hisz nem láttam….!
Eltakarta egy panel-háztető.
"Nem látom a ködoszlást!"
Sírok némán, égtelen,
De köröttem zengő csend honol.
Mert torkom tüzes jégverem.
"Nem látom a ködoszlást!"
Könnyeim az ablaküvegre fagynak,
S dadogó lehelleteim,
Pillanatnyi csókot hagynak.
Megnémulok.
Szavaimnak nincsen hangja.
Megeszi, belepi,
A rohanó világ durva zaja.
Ráül arcomra
a vaskos, vén világ,
S nem halok, nem látok,
Csak rideg beton-csodát.
Ködoszlás volt.
De engem a mázsás élet szorongat.
Odakünn, betoncsodák között…
A napfény szikrázóan sikongat.
7 hozzászólás
´S nem hallok,nem látok
Csak rideg beton-csodát´
Gratulálok eredeti gondolataidra!
Üdv:sailor
Kedves Magdi!
"mázsás élet szorongat" oszoljon az a köd, és a napfény vidámsággal szikrázzon.
szomorú a versed, kívánok szebb napokat!
szeretettel-panka
Kedves Dominika!
Látványos kis abszurd. Nekem, mint vers tetszik az egész.Gratulálok hozzá!
Ági
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, örülök, hogy ennyire tetszett a versem.:)
kedves Dominika!
"…és megvakultak hiú szemeim…" ez az Ady strófa ugrott be már az első versszaknál, aztán a következőkben az "és"-ekkel ráerősítettél erre. Elképesztően ütős, erős sorok a szomor ellenére. Az utolsó három versszakot icipicit túlírtnak érzem, vagy kevésbé erősnek, talán elfáradtál, vagy ezt akartad vele kifejezni, de a végére, a ködoszlatás jól sikerült.
" A napfény szikrázón sikongat"-ezért a sorért irigyellek. pont ilyen van itt is.
üdv: Cal
Nagyon jól sikerült! 😉 Gratula 🙂
Köszönöm.:)