Koldus idő

Nem keresem a jövőt tovább,
hajóm zátonyon rostokol,
szél sem marja a vitorlát,
mellettem az idő is némán bandukol.

Lassú léptein percek sóhajtanak,
halk dallam csendül valahol,
akkor útra kel mégis a hontalan,
s tört szívében csak a csend dalol.

Arcán halvány fény ragyog,
Nap szárit, bátor könnyeket,
ajkán olcsó grimasz dadog,
rongyos vándor éneket.

Nem siet, hisz útja végtelen,
por fedi a tegnap lábnyomát,
magányos, mert hinni képtelen,
egy körbe zárja önmagát.

…és körbe-köbe jár.