vállára vette a Holdat.
barangoltak sikátorokon
át. elválaszthatatlanok
voltak, mint tejtől a föle.
az öreg kicsit húzta
a lábát. és remegő
kézzel majszolta
a kenyeret. a Hold
mindig jelezte,
hol van üres pad
a sétatéren. kartonból
ágyat vetett, aludt
néhány órát reggelig.
aztán egy éjjel
hiába várta a Hold,
társát nem lelte
sehol. máshol vert sátrat
az öreg. végleg.
Koldusvár
By mesako
9 hozzászólás
Szia!
Szívbe markoló sorsot fogalmaztál meg költői szavakkal!
Szeretettel: Eszti
Köszönöm kedves Eszti.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Aki ilyen sorsot is megörökít, az együtt is tud érezni vele. Én is átéreztem. Szívszorító, szomorú, hogy ilyen ember élet is van. Szép megható vers.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm gondolataidat.
Szeretettel
Emese
Abban rejlik számomra a sikere a versednek, hogy olyan stílusban írtad, /PERSZE TUDATOSAN/, mintha tényként közöltél volna egy megmásíthatatlan sorsot. Közben sír a lelked értük, mint minden érző embernek.
Marietta
Egy jó ideje érlelődik bennem a gondolat, most buggyant ki.
Megalázó világot élünk.
Köszi gondolataidat, Marietta.
Szeretettel
Emese
Nagyon szomorú és fájdalmas sorok ezek!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Köszi Zsolti.
Barátsággal
Emese
Kedves Emese!
Ilyen sorsot senkinek sem kívánok. Versed gyönyörűen ábrázolta ezt a fájdalmas élethelyzetet.
Üdv,
A.