Finom porcelán kollázs az ég,
ráhajol tükörsimán az éjszakára.
Úton van már a fagyos reggel
Magyar tájra terít hideg leplet,
keresztútnál csontig ázott lelkek,
jönnek, kék ködben a fellegek.
Rettegek, mert régóta emleget
kiszáradt orgonabokor alján
kései virágban egy lila ibolya.
Jönnek, hideg dermesztő fagyok.
Úton vannak a gyűrött álmok
egy sírni nem tudó gitáron,
magammal viszem, vállamon pihen
ezer számra hulló fehér hópihe.
Kollázs
By oroszlán
12 hozzászólás
Kedves Ica, nagyon szép ez a vers, az átvezetések, a képek, ahogy gördül. Örülök, h a címe alapján megnyitottam:) Sok szeretettel: én
Köszönöm neked kedves Laci, hogy olvastad és örülök, hogy tetszett.
Üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Teljes mértékben egységbe forrasztottad a soraidat, gratulálok!
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm a gratulációdat kedves Szabolcs.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
…keresztutnál csontig ázott lelkek…
…egy sírni nem tudó gitáron…
ÉRTEM!
Szeretettrel:sailor
Kedves Sailor!
Azért is kollázs, mert több gondolatot raktam a versbe, köszönöm!
Üdvözletem: Ica
Ez egy gyönyörű kollázs, drága Ica. Megannyi elragadó képpel, gyönyörű sorokkal, hogy kiemelni is nehéz belőlük. Még jó, hogy már mások is megtették, így én a következőt választom:
"Úton vannak a gyűrött álmok
egy sírni nem tudó gitáron,
magammal viszem…" – nagyon megkapó (ez is).
Ölelésem
Ida
Örültem a kiemelt soroknak drága Ida!
(annyira a szívemből írtam)
A második soron javítanék egy kicsit, mert reggel írtam és már hoztam is ide. Jó lett volna, ha egy kicsit még hagyom.
Szeretettel: Ica
Kedves Ida!
Teletömött kollázsban én úgy vélem, hogy legtöbb gondolatod nem szépeket idéz, inkább szomorúságot takarnak. S ezt kellene cipelned…
Dobd le a válladról, ne cipeld tovább, légy erős és éld életed könnyedén, sok-sok szép nappal, idővel!
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm kedves Kata a figyelmedet.
Ölellek szeretettel: Ica
Drága Ica!
Nagyon szép írás…
Szeretettel olvaslak: Tünde
Köszönöm kedves Tünde, hogy itt jártál.
Öleléssel: Ica