Keresem a nyugalmam
ebben az elárvult világban.
Valahogy hiányzik a
tökéletesség, hiányzik az
élet, nyüzsgő villódzás.
Hiányzik az égboltról egy nagy
földig leérő csillag.
De egyszer győzni fogok,
szembefordulok széllel,
viharral és építem
a megálmodott világomat.
Most még vívom harcomat,
szüntelen hirdetem igazam.
Nekem fontos a tudat,
hogy egyszer eljön a perc, és kell
a szavam, s nemhiába
keresem verseim rímeit.
Költő vagyok, s szolgálom
a szépet, nagyokat hörpintek
a tudásnak csillogó,
szikrákat szóró poharából.
2 hozzászólás
Kedves Eszter! Kívánom, hogy elérd vágyaidat! Gratulálok jó vers:)
Köszönöm!:)
Szeretettel üdvözöllek: Móricz Eszter