A 80 éves Cs. Molnár Jánosnak
Boldog a férfi, ha eltűnt évei nem keserítik,
s foszló fényeitől nem rebbent soha meg.
Ráhull balzsamként az idő, mint árnyas örökzöld,
fellobogózza a tél, lüktet benne a nyár.
Számot a múltról úgy ad: dolgozik éberen egyre,
alkonyi pilláin gondok árnya dereng,
szívének sistergő katlana érceket olvaszt,
sárkányt is leterít, rozsda nem éri szavát!
Éveinek terebélyes lombja alól ezer érték
kérdezi tőlünk most: „Honnan jössz? Hova mégy?”
Szendergő magyarok! Nem rabló kar, a hűtlen-alázat
csonkít itt hitet és csalja a szenttudományt.
Boldog a férfi, ha mindezt értvén még a halálnak
vadmeredélyén is lépked az eltűntért:
nem hagy templomot, ősi tanítást ment az iszaptól,
Isten Igéjével győzi le mind a gonoszt.
2 hozzászólás
Üdvözletem, István!
A már-már eltemetett múltat, a szellem fényének egy szebb, letűnt korát idézik bennem sorai; örülök, hogy föllelhetők még kortárs alkotók keze nyomán is efféle művek. Többször elolvastam, és örömmel tettem.
üdvözlettel: László!
Köszönöm szépen!