Talán jön már a tavasz és vége lesz a télnek,
még dermedt a csend és pihen a tájék békésen.
Zabolátlan szellő birka- nyájat terel föntebb.
Nézd, épp lehullott a szendergő földre egy könnycsepp!
Nyomán kíváncsian nyújtózkodott egy hóvirág,
szél fésülte a zsenge füvet, s kinyílt a világ.
Aztán újra locsogott a patak, erdő zúgott,
a rét friss levegőt lélegzett, madárka búgott.
Csodákat bűvölt könnycseppekkel telt türkiz szemem,
sarjadó életet cirógatta meggyűrt kezem.
Szívem az aranybundás fényben vadul dübörgött,
izzó lelkem a gyönyörű fövenyen tündöklött.