Elfáradt falevél, mely lágyan földet ér.
Értem halk neszét, mert pajkosan int felém!
Hulló falevél zizzen, és csenben földet ér.
Nekem suttogja csak, a kedves üzenetét.
Könnycsepp a szemedben! Mond miért könnyezel?
A napsugár átölel, szívedben szerelem…….
Két szemed csillog, most öröm, vagy bánat ért?
Csillanó fénye tündököl, vakító kristályként.
Csókot dobok a széllel, küldöm most feléd,
Viszi neked válaszként, szívem üzenetét.
Hajnalpírral érkezik, szobádba osson nesztelen
Gyengéden simítja arcod, s ajkadon megpihen.
2 hozzászólás
Szép vers! Nem igazán tudok többet hozzáfűzni. Tetszik!
Varázslatos sorok…
Köszi, hogy olvashattam!
Üdvi: dp.