Ember! Mit tettél?
Határaid végesek!
Könnyár zúdul
most mi ránk.
Egy anya ordítva
keresi karjából
kiszakított magzatát.
– Ki vette el?-
Fekete ég alatt
vörös folyam zúdult.
Sikoly, s félelem
karöltve járt.
Pusztult ott minden.
S jaj, még pusztulni fog!
Isten, hallgasd meg imánk!
Ki a mennyből
figyelsz, mondd
mindez, hogy lehet?
Ki hozza vissza
az ellopott életet?
Lesz-e még zöld mező,
virágok nyílnak-e ott,
hol a vörös iszap mindent,
oly mohón elmosott?-
Adj reményt nekünk!
Hangunk most megremeg,
s térdre rogyva kéri tőled
Magyar Nemzeted:
Óvd meg őket. Isten,
védd meg törékeny
életük, s enyhítsd szívükben
mély veszteségük!
S te Ember, lásd be,
határaid végesek!
Felelőtlen módon soha,
Soha ne cselekedj!
11 hozzászólás
Eleinte külön foltként hatnak a versszakok, aztán előrehaladva és kissé távolabbról szemlélve bontakozik ki a vers…
nagyszerű alkotás
gratulálok
Kedves András!
Az ember szíve összeszorul, mikor ilyen katasztrófa éri embertársait. Valahogy segíteni akar, s mivel máshogy nem tudok így szerettem volna emléket állítani….
Szervezhetne a klub gyűjtést a károsultak javára. Mit gondolsz?
Köszönöm a kritikádat.
Kedves Mónika, szép aktuális verset írtál szép érzésről, a sajnálatról, együttérzésről. A Fórumba írj szerintem a gyűjtésről.
Köszönöm Irén, írni fogok.
Nagyon szomorú, hogy ilyenről kell írnunk és olvasnunk. Nagyon szépen fejezted ki érzelmeidet a bajba jutott embereken. Én is így érzek irántuk. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves dpanka! Köszönöm, hogy olvastad. Szörnyű, hogy ilyen megtörténhet….
Kedves Mónika!
Szép gondolat volta erről a tragédiáról megemlékezni.
Gratulálok a versedhez.
Szeretettel: Kata
Kedves Mónika!
Szép gondolat volta erről a tragédiáról megemlékezni.
Gratulálok a versedhez.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Köszönöm, hogy elolvastad a versemet. Mély döbbenet mi meg nem történhet az emberrel…
Köszönettel: Mónika
Nagyon szép vers megható és elgondolkodtató:)
Kedves varima! Köszönöm, hogy elolvastad:)