vártam rád dermedten
nem jöttél s nem láttad
lelkemben könnyeztem
szél zúgott… hallgattam
s nem féltem hangjától
ábrándok tükrében
táncoltam
s lángodtól
szárnyaltam…
(álom volt…)
könnyeztem s még így is
szívemben
dallam szólt…
azt hittem távol jársz
s könnyek közt ébredtem
még jó, hogy mindezt én
éjjel csak képzeltem…
17 hozzászólás
Nagyon szép!
🙂
Olvastatja magát… (többször is!:):) Dallamos, lágy, de mégsem túl dallamos… szépen felépített…
Remélem, a címzett is hamarosan rátalál majd! 🙂
Kedves Ágnes!
Nagyon kellemes meglepetés volt a számomra Zannon Akkara verse, amit ma fedeztem fel a Napvilágon… Milyen érdekes; az utóbbi időben tényleg nagyon keveset tudtam jönni az oldalra, most is éppenhogy csak ránéztem, és éppen az ő versére kattintottam rá 🙂 És ez lett a válaszom a számomra ismeretlen, mégis nagyon kedves alkotótársamnak 🙂
Örülök, hogy tetszett Neked a versem. Szeretek játszani egy kicsit a ritmussal és a szavakkal 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves barackvirág!
Én köszönöm az ihletet, amit a verseidből meríthetek. Nem találok szavakat, ezért kénytelen vagyok a magam módján válaszolni.
D.
Dobszónál ébredek,
szavam még réveteg;
forrásból áradó,
útjára induló,
kövekben zengő dal
ős fák közt megszólal:
ködökön át szalad
halkból bősz, lágyból vad.
Víz tükrén átsuhan,
ruháját rongyosan
rázza a téli szél;
csillagfényről mesél:
űzi a büszke nap:
nézem hogyan szalad;
tavaszra térne már,
felhők közt rejtve vár,
hajnallal közeleg,
ritkul a rengeteg;
álomösvényen túl
álmomra alkonyul.
Ez nagyon kedves, köszönöm szépen 🙂
Ezt a nagy sietségben kifelejtettem. 🙂
Eddig ez a kedvencem tőled! 🙂
Szinte feloldódtam az utolsó sorra! Megkönnyebbültem…:)
🙂 örülök, hogy megkönnyebbültél 🙂 és annak is, hogy tetszett a versem 🙂
Csodaszép lett, kedves Barackvirág :))
Köszönöm szépen :))
Kedves Barackvirág!
Öröm volt olvasni, s a végén megkönnyebbültem, mert csak álom(vagy képzelet) volt.De zárlatnak nagyon jó. Gratulálok.
Üdvözöllek:SzJ
Kedves János!
Örülök, hogy megkönnyebbültél 🙂
Némileg képzelet, de… egy valóságos helyzet ihlette, ami hasonló (volt) a versben leírt szituációhoz.
Köszönöm a gratulációt!
Üdv: barackvirág
Nagyon tetszett. És még csattanó is van…
Örülök, hogy tetszett, Irén! 🙂
Kedves Mónika!
Annyi gyötrelem és fájdalom, szemrehányás ömlik ki ebből a versedből. Azért érzem, mert tudom hogy mennyire tud fájni. Hiszen az élet engem is megtanított ezekre az érzésekre. Szívesen kihagytam volna akkor.
Ugyan a vers végén feloldod az egész vers hangulatát azzal, hogy csak álmodtad, de ahhoz, hogy ezt így meg tudd írni, ébren is érezned kellett már ezeket az érzéseket.
Nagyon szép, tömör versedhez gratulálok!
Judit
Kedves Judit!
Mit is mondhatnék… igazad van… Jól gondolod; tényleg éreznem kellett valamikor ahhoz, hogy meg tudjam fogalmazni…
Örülök, hogy tetszett Neked a versem; köszönöm szépen!
Szeretettel: Mónika
Gyönyörű. A csupa (verstani szempontból) hosszú szótag sajátos lüktetéssel simítja a gondolatok alá a versed, képeid ereje fokozza az érzést, és a vers zárásában a feloldás mögött ott remeg még egy pici félsz, ahogy érzem… talán a ritmus miatt. Örömmel olvastam érzékenyen szép versedet.
aLéb
Kedves aLéb, köszönöm szépen! Szeretem a spondeusi verselést (rejtegetek jónéhány ilyen lejtésű verset 🙂 ). Jó eljátszani vele, bár figyelni kell arra, hogy a szavakkal való játékkal és a mondanivalóval ellensúlyozzam a ritmus monotonitását… próbálom több-kevesebb sikerrel… 🙂 És igen, jól érezted a verset; sajnos néha egy-egy rossz tapasztalat érezteti még jó ideig a hatását… meg kell tanulni teljesen félretenni ezeket, és száz százalékban bízni a jelenben zajló és a jövőben bekövetkező pozitív dolgokban 🙂
Szeretettel: barackvirág