1.
Homályosul… Mint selymes angóra,
simogat az alkony – és hangóra
veszi kezdetét: brekeg a béka,
tücsök cirpel; s a fény maradéka
lecsúszik az éjszaka mély torkán…
Megpihen a szellő, szél meg orkán;
s ahogy az éj felveszi köntösét,
úgy lepi el a tájat a sötét…
2.
Kilehelte lelkét, s hullott vére –
nem szaggatták széjjel, köntösére
sorsot vetettek; adtak ecetet
neki; nem tudták, hogy a szeretet
van ott a fán; kettévált a kárpit…
Megölnek a gazok egy királyt itt,
ezen az összetákolt kereszten.
Ő vállalta a halált… helyettem…
8 hozzászólás
Szia Klári! Ennél szebb húsvét-köszöntő verssel nem kezdhettem volna a napot! Örömmel olvastam! Ez is a Lényegről szól, mint minden versed! Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok: én
Kedves Bödön, köszönöm szépen a figyelmedet, szavaidat.
Üdv: Klári
Kedves Klári, ez csodaszép!
Ahogyan a verset két különálló részből felépíted, egy lágy, meghitt természeti-képi-hangi bevezetéssel, azután egy súlyos történelmi ténnyel, a hit egységét ábrázoló, megrázó képpel zárod, már ez önmagában nagyon széppé teszi a verset. De a változatos szóképek, a gyönyörűen csengő rímek ezt még inkább emlékezetessé varázsolják.
Köszönöm az élményt!
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Nagyon örülök a véleményednek, szívből köszönöm.
Szeretettel: Klári
Elgondolkodtató-megérintő sorok…gratulálok szeretettel versedhez. Üdvözöllek:)
Köszönöm szépen a gratulációdat kedves Barna!
Üdv: Klári
Ilyen formában még nem olvastam ezt a jézusi történetet. A technikája, képei frissek-ropogósak, üdék, remek rímek, csak az utalásokban mozog a rossz sejtelem, ez teszi a verset különlegessé.
szeretettel. G.
Köszönöm a véleményed, kedves Gergely – éberen őrködő…
Szeretettel: Klári