félhomály konyak cigaretta
hangszerelve az előadás
de most csak magunknak játszunk
a közönség már eltemetett minket
pedig hogy csorgott a nyáluk
te láttad igazán te tovább bírtad
én (ideje)korán elmenekültem
aztán lassan te is leszerepeltél
konyak cigaretta
nem érted miért vagyunk itt
csak semmiségek és egyebek
a mondat végén rájövünk
hogy a lényeg megint elveszett
és újra megpróbáljuk de minek
csak körültáncoljuk a hónapok alatt
összevarrt valóságot ami mögül
régi énünk néha még visszakiabál
cigaretta konyak
azt hiszed még fontos merre jártam
mesélem hogy elhidd elhibáztam
minden lépést mozdulatot csókot
hisz tudod hogy van ez a félrecsúszott
maszkokkal és kényszerpályákkal
amiket fut aki megroppan betörik belefárad
a vágyba az önmegtartóztatásba
az elsőbbségadásba az empátiába
konyak és konyak
nevetünk és kezded érteni
nem ezért vagyunk itt
de még én is kérdezlek egy kicsit
hogy kínlódj te is a mesékkel
a felesleges magyarázkodással
hogy azok nem úgy nem azért
nem is akartad mással
nézed a blúzom kigyullad
az inged szememben már elégett
mindig kevés időnk volt
és nem lehet eleget átadni beszéddel
ezt mindketten értettük már az elejétől
de most ezt is kívülről nézzük
még ha fázva is együtt és mégsem
konyak cigaretta konyak
nem tudod hányszor nálad jártam
nem tudod mennyire vártam
hogy fürödni menj előadást tarts
veszekedj írj barátodnál házalj
a boldogtalansággal
úgyis fogadnak
hogy ne fogadnának
ki ne fogadna téged
(én befogadnálak
ha lenne még hová
ha még ismernélek)
nem tudod mennyire ismerem
a nyomasztó hétköznapi tájat
amiben bolyongsz amiben
bolyongok utánad
hallom a gondolatokat
amiket nekik nem mondhatsz ki
tudom hogy mennyivel lett öregebb
a szervezeted elköszönésem nyomán
cigaretta spangli konyak konyak után
utolérhetetlen önromboló vagy
tudom hogy mostanra feladtad
azért dülled ki így a szemed
mert mindent gondoltál volna
csak azt nem hogy most tudod meg
összeraktalak felépítettelek
ahogy te tetted velem
úgy faragtam torzót belőled én is
legyen kihez nyüszítenem
elhülyült éjszakákon át
egy utolsó konyak aztán ideje menni
mielőtt szitkozódnál
vagy fel mernéd vetni
mi lenne ha újra…
4 hozzászólás
Remek vers, nagyon tetszik, minden benne van, ami egy kapcsolatban létezik, kezdet és vég, fontos és haszontalan, szerelem és harag…
Nagyon kiérlelt, szép munka!
Kár, hogy nagyon sok, szépen induló kapcsolat ilyen véget ér vagy még rosszabbat. Mindig megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy miért nem vagyunk képesek idejében, méltó módon elbúcsúzni attól akit szeretünk/szerettünk, pedig mindig ott a pillanat, amikor ez még megtehető.Ám, általában lerágjuk egymásról még az utolsó csontot is, melynek eredménye az, hogy még azok a szép dolgok is elvesznek, amelyek tényleg voltak.
Szia!
Játék a versszakok előtti egy sorban, a cigaretta, konyak ábrázolása, és mindnek jelentése van. Nekem nagyon tetszik ez. Viszi a verset. Egyébként pedig összességében is értékelem.
Szeretettel:Selanne
Alapvetően nem szeretem a hosszú verseket, de ezt nem lehetett abbahagyni. Mindig lenyűgöz a tehetséged! Remekül felépített mű, ami fantasztikusan mutatja be, mennyire meg lehet ismerni magadat és a másikat, mennyire tud ez fájni, és hogyan lehet vagy nem lehet ezt elfogadni. Meg még ezer mást a kapcsolatokról. Nagyszerű. Irigykedek.
Nagy gratula!
Poppy