Könyörülj rajtam, Uram, Elég volt már a hajsza, Végtelen fáradt gyermek Itt vagyok félbehajtva, S mit én kértem Tőled egyszer, Nem tudva, mit beszélek: A vihart, a kínt, az átkot Vedd vissza tőlem, kérlek! Csak hadd feküdjek itt gyengén. Erőm már porba ejtve. Csak hadd maradjak végleg Hűsítő kezedbe rejtve. Emelj fel engem egyszer, Békéd, mit sosem akartam Mégis add meg most nekem. Kérlek, könyörülj rajtam!
3 hozzászólás
Kedves Miléna!
Csodálatosan szép és megható sorok. Kívánom, hogy adja meg neked a teremtő, amit ilyen szép imádsággal kérsz tőle.
“Emelj fel engem egyszer,
Békéd, mit sosem akartam
Mégis add meg most nekem.
Kérlek, könyörülj rajtam!”
Szeretettel: Rita
Ma még tart az Ünnep, Pünkösd másodnapja, teljen békességben, szeretetben!
Köszönöm, hogy olvastad
üdv Miléna
Kedves Miléna!
Nagyon szép vers,mélyröl jövö
érzelmekkel;kérelmekkel!
Elismeréssel gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!