művészetit, versest, kalandosat,
már nem nyitotta ki, csak nézte őket
néha, ha leporolta a polcokat.
Már nem nézegette a könyvesboltban
az újonnan megjelent bestseller regényt,
a betűk s napok egyformák voltak,
látása fakult, nem látta a fényt.
Nem volt már könyvnek hely (ez megnyugtatta őt)
„Úgysem férne semmi sehova!”
Aztán az egyik egyforma napon,
ott volt egy könyv! De hogy került oda?
A padon kinyitva… a vén hársfa alatt,
hol álom nélkül várta a holnapot.
Kezébe vette, lassan olvasgatta
a fűszerillatú, sok megsárgult lapot.
A régi –új könyvnek nem talált helyet,
hisz minden polca telis-teli,
Letenni nem tudja, mert szívéhez nőtt,
Mindig, mindenhova magával viszi…
19 hozzászólás
Kedves Gyömbér!
Nagyon szép ´történet´!
Gratulálok:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy olvastad!
Üdv: Gyömbér
Jaj, ez is nagyon kedves!
Én azt érzem mintha az emlékezés könyvét olvasnám ott a hársfa alatti padon. Letenni valóban nem lehet, hozzám nőtt, ja és mindenhova magammal viszem.Jaj de bele éltem magam,- de jó volt./olvasni/
szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Tudod, ez olyan "emlékezés a jövőre". 🙂
Köszönöm, hogy olvastad és külön örülök annak, ha sikerült beleélni magad!
Üdvözlettel: Gyömbér
Kedves Gyömbér, versedből kitűnik, hogy nagy könyvrajongó vagy.
Szeretettel gratulálok: Noémi
Kedves Noémi!
Széles mosoly kerekedett az arcomon, amikor olvastam a hozzászólásodat.
Azt hiszem (tudom), valóban "nagy könyvrajongó" vagyok…
Köszönöm, hogy olvastad, és a hszt. külön…
üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Nekem úgy tűnik, Benned él az a bizonyos könyv. Az a legszebb az egészben, hogy ezt a könyvet sem elveszteni, sem kölcsönadni nem tudod, így marad örökre a Tiéd! 🙂
Gratulálok hangulatos versedhez, jó volt olvasni!
Üdv: C.
Kedves Cyan!
Igen, amire gondoltam, remélem, soha az életben nem fog elveszni…
Nagyon köszönöm a hozzászólásod!
Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Lelki könyvtárunkba valóban sok-sok "könyv" belefér
De egyet polcra nem rakunk, magunknál tartunk örökké…
Ahogy írtál róla csodaszép! 🙂
Nagyon tetszik ez a vers. Bennem a magány, a barátság, és az intellektualitás sajátos egyvelege, sőt, talán már a valóságon túli megjelenése az ami fog igazán. A versed most is szépen kimunkált, tisztán vezetett, és ott a végén az a zárás, az a csattanó, amitől megkondulnak az utolsó szavak az olvasóban. Örömmel jártam itt.
aLéb
Kedves aLéb!
Igen, jól látod, ez talán már túl van a valóságon…
Köszönöm szépen ittjártad!
Üdv: Gyömbér
Poros emlékeink… Nagyon fontosak, még akkor is, ha olykor elfeledkezünk róluk. A könyv pedig örök.
Nagyon tetszik a történet, melyet versbe fontál, a megvalósításhoz is gratulálok. 🙂
pipacs
Kedves Pipacs!
Köszönöm, hogy olvastad ezt a verset. A "könyv" pedig tényleg örök!
Üdv: Gyömbér
Szia Gyömbér! 🙂
El nem mulasztanám egyetlen versed sem, annyira hatnak rám. Például ezt is olvasgattam párszor, és olyan csöndes báj jön belőle, hogy mindenképpen itt a helyem.
Úgy írsz, hogy könnyeket csalsz a szemembe, mert hát én is érzékeny vagyok.
Gyönyörű a történet, végig is pásztáztam a saját könyvespolcomon. 🙂
Hihetetlenül érzékeny vagy te is, mert ilyen történetet csak ilyen lélekkel lehet megírni.
Nagyon tetszik, köszönöm, hogy olvashattam! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Jaj, kedves Kankalin, ha tudnád…!
Köszönöm, hogy ilyen "érzékenyen reagálsz" az én történéseimre!!!
Üdv: Gyömbér
Kedves Dóra!
Igen, azt az egyet örökké… 🙂
Üdvözlettel: Gyömbér
és köszönet!
Kedves Gyömbér !
Bizony nekem is van rengeteg könyvem ami a pici lakásba nem fér el, ezért a pincében van,szépen dobozokban, de néha többet vagyok ott, mint a lakásban.
szeretettel gratulálok versedhez : Zsu
nem tudni,
az a könyv mit is tartogat
mosolyt, nevetést,
könnyet, vagy borút
hord csak Magadnál…
el ne engedd azt!
tprt
Tudod-e?
Tudod, lennék én a könyved
El nem képzeled!
Sorról-sorra óvatosan
Vezetném kezed!
Ezer éve hogy itt hagytak
Poros polcokon
Oly unalmas a társaság itt,
Elmondani nem tudom.