Utak mentén martilapu nyílik,
kélő bokor tövén kék ibolya pattan.
Nyálát csorgatja az aranyvessző,
avar közt bársony szirmú hóvirág fakad.
Tapsifüles elő jő, nyújtózik,
száját tátja e varázslatos világra.
Rét ízes virágoktól lesz tarka,
szelíd szellő adja a világ tudtára.
Szökken a nyulacska, rigó füttyög,
s pihe- puha bimbót bont az üde barka.
Szökellve csodálja a kis mag, hogy
ajtómon bekopogtat a hamvas tavasz.
2 hozzászólás
Kedves Suzanne!
"Kopogtat a tavasz"…igen,érezni közeledtét!
Különösen tetszett:
"Nyálát csorgatja az aranyvessző,
avar közt bársony szirmú hóvirág fakad. "
Szeretettel graulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Kszönöm, hogy nálam jártál, a gratulációt, kedves szavaid, s az idézést.
Már nagyon várom a tavaszt. Jó hogy egyre hosszabbodnak a nappalok, a Nap is megmutatja magát, nyílik a hóvirág, az ibolya, csicseregnek a madarak…. 🙂
Szép napot kívánok:
Zsuzsa