Körben járó idő

Havat nem látott hóvirágok,
utol nem éritek éveimet,
s ha velem ma versenybe szálltok,
az csak a száratok száma lehet.

Általatok fehérlik a föld,
kisasszonyos kendőtök összeér,
pletykátokat jól elrejti zöld
leveletek, mely tavaszról mesél.

Pedig nincs itt, habár hízelgőn
kacsint ránk a sárga szemű ég,
napkorongja pihen egy felhőn,
ajándékul küldi le melegét.

Nem ettől lesz könnyes a szemem,
szeretteim tűnnek fel egy percre,
felvillan boldog gyermekségem,
biztonságot tőlük kapva, kérve.

Ez a szerep Élet színpadán
megosztva, de végül is rég rám vár,
ha egyik vagy másik unokám
hóvirág-lelke védelmet talál,

nyugtot nyugtalan szívem fölött…
Ne bántsa őket majd jövő tele,
ha hozzájuk emlékként jövök
a mai virágokat keresve!