Körforgás

Üres lapok,értelmetlen létek,
Keresitek ,hogy miért is éltek?
Értelmet ott, hol fátyol rejt el mindent
Keresitek a soha nem volt kincset.
Utaztok időben ,tereken, álmokon át
Találjátok –kihűlt tüzek nyomát
Ott ahol egykor, már más testben jártak
Ott a lelkek Most újra megtaláltak,
A találkozás öröm, ugye, hogy rám ismersz
Nagy utat tettél meg, végre újra mersz.
Újra mersz remélni, szebbet ,jobbat, jövőt
S élted Most Nekem ütközött.
Viharként éled át az apró szellőt,
Változékony arcod sebhelyekkel jelölt,
Vékony vagy kövér? Ez is az is voltál
Volt mikor hallgattál, volt mikor daloltál
Volt mikor hallgattak, s követett a tömeg,
Volt mikor dühében kőt vetett Rád tömeg.
Megéltél jót s szörnyet , mindkettőt egyaránt
És Most lelkedet érzed, mert múltja bánt.
Körforgás az élet, sok ezernyi cikkely,
Azért, hogy Most itt vagy csak magadra pikkelj,
Mit kell még tanulnod, keresd meg a jelet,
És ha rátalálsz ,emeld a magasba,
Hogy más is láthassa, más is csodálja
Ültess gondolatot, oda hol még nem volt
Teljen meg fénnyel, sok ezer sötét folt,
Derüljön fény Most milliárd titokra
Vezess rá másokat az egyetlen Ős okra.
Legyen a történet az egység meséje,
Egyként dobogó szív, mindenki reménye.