Elindulnak a zöld hasú fák,
meghajlott törzzsel menetelnek.
Roskasztó terhű évek súlyát,
por lepte álmokat cipelnek.
Mint óvodások, libasorban
követik egymást porló havon,
mennek a ködös semmi felé
szél borotválta hegyoldalon.
Vezérfonaluk leszúrt rönkök
kerítése, hol madár sem járt.
Talpuk alatt legyűrt göröngyök,
ágaik kézen fogják egymást.
Cikkcakk pengéjű végzet várja
legtöbbjüket, mert ősi törvény:
győz az idő, a romlás párja,
s elhull a gyöngébb meggyötörvén.
Ó, korhadt szálfák, öreg ember!
Megroppannak, ha vesztük érzik.
Világukért is könnyeznem kell,
értük és értem szívem vérzik.
10 hozzászólás
Kedves Irén
A természet és az emberi sors párhuzama, sőt összefonódása, amit szépen kifejez a versed. Persze mi s lehetne más, hisz az ember is a természet része.
Üdv: Kati
Kedves Kati, sajnálom hogy képet nem tudunk feltölteni. Ezt a verset egy fotó ihlette, ahogy a mély hóban ködben áll egy fasor a semmiben, a rönkökből rótt kerítés mellett. Ami elhagyatottság és szomorúság, reménytelenség kisugárzott a képből, azt vetettem papírra. Legalábbis próbáltam. Köszönöm az olvasást.
Az enyém is vérzik… nagyon-nagyon megérintett a versed, Irén. Imádom a fákat!
A szívemből szóltál.
Szeretettel,
Ida
Köszönöm, kedves Ida, én is szeretem a természetet, és az öregeket…
Kedves Irén!
Valóban kár, hogy nem lehet képet felölteni, de a versed alapján el tudom képzelni.
A fák óriási hatással vannak az életünkre, még a föld is gyorsabban forog, ha lehullnak a leveleik ősszel.
Judit
Hát ezt nem tudtam, Juditkám, de mindig tanul az ember.
Köszönet érte!
Kedves Irén!
Megérintett a versed gondolatisága!
Ember és természet…
"győz az idő, a romlás párja,
s elhull a gyöngébb meggyötörvén."
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica, örültem szavaidnak, köszönöm.
Szép vers, tetszik.
Eszti
Örülök, köszönöm szépen.