Kórházban

Csendes szoba,
fehér falak,
szenvedéstől
torzult ajkak,
a pillantás
sebzett madár,
szárnyaszegett,
nem csapong már.
Felvijjog a
mentő hangja,
lélek lesz a
testnek rabja…
Szürke napok,
szürke órák,
idejüket
lassan róják.
Nyögésektől
terhes éjben,
veszett remény,
csorba létben,
a képzelet
messzire száll,
szebb utakon,
múltban kószál.
Nővér gondos
kedvessége,
erőt ad a
betegségben,
élni segít
a munkájuk,
istenáldás
szálljon rájuk!