Mögöttem hosszan porzó utam: sivatag.
De megérkezek a tóhoz, s ráborulok álmatag.
Megszenvedtem az ínséget.
Űrben bolyongásomnak
a létezés vet véget.
Létezem.
Imára kulcsolom
két kezem.
Hála nélkül
nincsen jutalom.
De bőség készül
elkísérni engem végül
utamon…
Korongok Királynője
By Ngaboru
4 hozzászólás
Üdv!
Ez a két sor nagyon jó."Mögöttem hosszan porzó utam: sivatag.
De megérkezek a tóhoz, s ráborulok álmatag."
Jó kis vers.
Ági
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik.
Üdv
Igazán kiváló! A mondanivalóval teljes mértékben egyetértek, az első 3 sort leszámítva (szerintem a létezés előtt nem sivatag, hanem ősbölcsőóceán van). Kitűnően és mégis milyen egyszerű szavakkal fogalmaztad meg a világra születés szépségét.
Legyen a versed is része a bőségnek! Mindenki hálát adhatna!
Üdv: BăŁîňT
Köszönöm, hogy elolvastad, és véleményezted. Azonban sajnos félreértetted. Nem a világraszületésről van szó. Nem is gondoltam rá. Teljes mértékben aktuális a mondanivaló. A sivatag a nyarat jelképezi számomra.
Üdv!