Ez lesz az a pillanat,
hogy megfakadjon szívem,
mi eddig ott bent szunnyadt,
megnyílik nektek csendben.
Lelkem hangjait nektek
küldöm, drága szüleim,
féltenek és szeretnek
titeket a könnyeim.
Meghatódva dúdolok
egy szép hála-éneket,
Istenemhez suttogok,
adjon boldog éveket.
Ezer örömöt adjon
és áldjon meg titeket,
s én sírva köszönöm, hogy
gyermeketek lehetek.
3 hozzászólás
Tisztelet a szülők felé
íly' gyönyörű szavakban.
Gratula!
Csodálatos hála a szüleid felé, örülhetnek neked.
Kedves Andika!
Az ember sosem lehet eléggé hálás a létért, és szeretetért, amelyet a szüleitől kapott. Tetszett a versed, én is így érzek a szüleimmel kapcsolatban.
Maradok tisztelettel: Apamaci