Mint hajnalban, téli éj után,
A havas tájat betöltő Napsugár,
A mindent gyógyító Fényár,
Vigyázod lelkemet…
Legyen borús, szóljon zordon,
Taszítson el, némán tomboljon,
Sírjon akár egy gyermek,
Vigyázva öleled, s nem ereszted…
Őrzöd minden zokszó nélkül,
Legyen bármily lehetetlen,
Csak mosolyogsz, s kiderül,
Köszönöm, hogy vagy nekem.
5 hozzászólás
Szép! (Több is, mint szép…) (üdv.: Á.E.)
Az ilyen típusú versek mindig a szívemig hatolnak..ez van..
Gyönyörű..
Üdvi: dp.
Örülök – nem kicsit – hogy új versedet látom itt.
A Letészem a lantot valahogy nagyon véglegesnek tűnt.
Köszönöm a kedves hozzászólásaitokat!
Üdv:
vacak.
Hát ………..ehhez már nincs mit hozzáfűzni
Nagyon tetszett:)