Fájó kényszer volt élnem
míg nem ismertelek.
Nem emlékszem, lámpa égett
vagy tán sütött a Nap,
foszló szirmokon
szememben mézszín fénye
pislogott.
Szél vitt széjjel
tűzcsordák nyomán.
Sírt az égbolt, elúszott a Hold,
varjúsötét lett az éjszaka.
Könnyeimben ázott a csoda,
kéktündérek
benne mosakodtak.
Óloméjben,
várlak kékben,
takaróm leszel éji hidegben.
Asszonyod leszek
minden hajnalon,
dobbanás leszek majd hű szíveden.
10 hozzászólás
Gyönyörű sorok drága Icám !
Nagyon-nagyon tetszett !
Szeretettel és öleléssel: Zsu
Köszönöm drága Zsu, örülök, hogy tetszik.
Át kellett írnom a régi versemet új ruhába, de a régi érzelmekkel.
Szeretettel: Ica
Hú, ez nagyon szép lett kedves Ica! Most csak ennyit…no még: ámultam, ahogy játszattad a fényt a színeken.
szeretettel: Gery
Köszönöm a soraidat kedves G!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
"Könnyeimben ázott a csoda,"
Mindig hozol egy kis kincset szíved rejtekéből.Köszi.
Kedves Ica!
Nagyon szép képeket illesztettél ebbe a versbe.
Öröm volt olvasni!
Szeretettel: dodesz
Kedves dodesz!
Megtiszteltetés számomra, hogy a szabad versem elnyerte a tetszésedet!
Szeretettel üdvözöllrk: Ica
Kedves Ica! Nagyon tetszik z a szép, szomorú, szerelmes versed! A jelzők a költői képek különösen! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Örülök nagyon, hogy tetszett a vers!
Számít mindig a véleményed.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Andrea, én köszönöm, hogy oolvastál!
Szeretettel: Ica