Lent a mély,
fenn az ég…
Illeg-billeg létem.
Merjek lépni,
lentre vagy fentre nézni?
Toporgó lettem,
egy helyben ácsorgó,
várva valamit mást,
valami elbillentő változást.
Csábít az ég:
szállj, szállj még!
Felém ásít a mély,
hív: lépj, lépj!
Nincs hitem,
hogy lenne szárnyam,
megőrjít boldogtalan kötéltáncom!
Kötéltánc
By zuzmara
12 hozzászólás
Nagyon jól ábrázolod a dilemmát mely sokszor , tényleg olyan, mintha kötélen táncolnánk.
zeretettel:Marietta
köszönöm kedves Marietta!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Mindannyian egy kicsit kötélen táncolunk…
Szeretettel, Judit
Ez így igaz, drága Judit!
Szeretettel láttalak: Tünde
Vigasztald magad, sokan vagyunk, vannak így…
Tetszett a versed!
Köszönöm kedves Irén!!!
Tünde
Kedves Zuzmara!
Néha kötéltánc az élet.Szépen leírtad.Gratulálok!
Linda
Köszönöm, hogy olvastál, kedves Linda!
Tünde
Drága Tünde!
Azért kívánom ez a kötéltánc hozzon szépet és jót is!
A változás minden holnapban ott rejlik, csak hinni kell benne, hogy hoz jót is!
szeretettel-panka
Mit tehetek mást, semmint, hogy bízom a szebb holnapban?!
Szeretettel ölellek: Tünde
Szia zuzmara! 🙂
Az első három sor tökéletesen jellemzi a tériszonyt, ami a kötéltáncot illeti. Nagy dilemma a merészség. Én is gondolkodtam rajta, de vannak dolgok, amikért érdemes kötéltáncot járni. Azt hiszem, ezzel kéretlenül is megadtam a választ költői kérdésedre. 🙂 Próbálj egyensúlyozni, jó érzés ha átjutsz a kötélen, még akkor is, ha közben az adrenalin egekig emelkedik benned, mert az adja az egyensúlyt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm kedves Kankalin!
Aranyos vagy…
Szeretettel láttalak: Tünde