kötözgetni a sebeket nem elég

Kedves Sailor,

Lélegzetelállitóan szép ez a magával ragadó,tartalmas életfilozófiát közvetitő,kivételes líraiságú librettód.Páratlan versképei,veretes gondolatai, katartikus rezzenései, varázslatos hangulata és mély lélektani üzenetei avatják igényes irodalmi gyöngyszemmé.Mintha egy klasszikus csendéletet konvertáltál volna szavakba és lelki municióval töltötted volna fel.
A tettek kéktúráját járatod végig az olvasóval az emberi életút térképén. Az önismeret hátizsákja egyre jobban megtelik az út során és a felismerések átrajzolják az ösvényeket a térképen.Sok a vívódás, a tanuságtételek igazolják hogyan érdemes élni, mire érdemes koncentrálni,nem elég javítgatni, merészen, teljes erőbedobással kell mindent tenni. Már a cím sokatmondó:? kötözgetni a sebeket nem elég?. Cselekvésre buzdítasz, élni hívsz, nemcsak létezni.
Megejtően szép költői képekkel indítasz,finom érzékkel ragadod meg és ábrázolod egy lelkiállapot hangulatát. ?magány oltárán kopott keretben/egy szép arcon a fény megpihen/szemekben a lecsúszott álom/itt-ott még helyreáll/halkul a kirekesztett magány.
Fennkölt fájdalmat sugároznak a sorok, sír bennük a kapcsolódás hiánya, a magány alapélménye mely mint tudjuk:furcsa ?búanyag?
Ahogy halkul a zokogás úgy éled a remény és lassan kézen fog az élni akarás , egy erős ösztön mely a legmélyebb gödörből is kirángat.
Van aki könnyebben feláll és van akinél sokáig tart ez a folyamat. Ellenállni kell a lélekgravitációnak mikor a zúzott emlékek húznák a mélybe és fáj minden.Pazar felsorolást nyujtasz mikor az esélyekről irsz:? az esély oly ingatag/ha bánt/ha kér/ha hagy/ha ad/sose tudni mit akar?. Ha figyelünk az élet súg, egy láthatatlan kéz fogja a kezünket és vezet csak kell hagyjuk.Fel kell ismerni ha nem vagyunk az utunkon mert ilyenkor ezer meg ezer akadály tornyosul előttünk,ha a számunkra kirendelt ösvényen haladunk akkor finom hátszél támogat és millió égi áldást hint ránk a Gondviselés.Tanuljunk meg olvasni a jelekből, igy megkönnyithetjük a mindennapjainkat, a létünket. A sziporkázó élet annyi de annyi lehetőséget kínál,lerombolja ami nem terem,ami nem hasznos,ami nem a fejlődésünket szolgálja. Gyakran mindent de mindent ujra kell kezdeni mert egyszerűen az alapjaitól rosszul épitettük meg,mentegettük ami silány, tákoltuk ami nem működik,hogy időt nyerjünk. A valóság az,hogy ?átfesteni a kopottat/megtámasztani a dülöngélést/nem elég/új kezdés kell új remény.? Az első vers végén égi szózatként csendül fel a biztatás, isteni fénnyel árasztva el a tervet:? építs a romokra merészet/céljaidhoz közelt/és majd a sajgó/hiányokból/új álmok születnek.?
A verstrillógia második részének címe:?illúziók hátán ?tartalma tükörképével együtt izgalmas és rendkivül mély filozofikus eszmefuttatás.
Az első sora szállóigévé lehetne olyan különleges és bölcs meglátás ? a hajó csak egyszer süllyedhet el/az élet ezerszer.
? Nem mindig tudjuk merre , néha egyhelyben topogunk, néha illuziókat kergetünk ami kihalt tájakra visz bennünket, olykor pedig oltári nagy őrültségeket csinálunk, hiszen ahogy bölcsen megfogalmazod az ember ?tudatlanságánál csak önzése nagyobb?.
Ellentétek uralják, szét van esve, lelkesedése és tenni akarása megkopott már nem tudja miért él, miért dolgozik és mi boldogítja:?rejtélyes agytekercsein izzadságcsappek/érett gyümölcse a földön hever?
A záróakkord itt is nívós és reményteljes:? talán egyszer ablakot nyitnak a vágyak az esélyeknek/s újat ültetnek az igények kertjébe?
A trillógia harmadik részének címe diszharmóniát vetít előre? megbomlik a békés együttlét?.
Egy békés, meghittséggel teli természeti képpel indul a vers: ?szép csendes a tó tükre/hegyóriások gyönyörködnek benne/rákacsingatnak/és elégedetten elbóbiskolnak?. A mély összhang túl szép ahhoz hogy igaz legyen és a folytatás torz képpé töri. Allegória felhasználásával ábrázolod a hegyek egymásnak esését melyhez a dühöngő orkán szolgáltat hátteret.A kis tó nevet ezeken a kicsinységeken. Egy isteni terv részesei vagyunk.
Szabad akaratunk van a történéseken belül.Minden de minden a választásainkon múlik.
Az embernek a jóra való végtelen képessége mellett határtalan a képessége a rosszra is. Mindenkiben egyformán van jó és rossz.A megérzéseinkre, belső hangunkra , lelkiismeretünkre kell hallgatnunk , a jót meghallani és engedelmeskedni neki, mindig hinni önmagunkba és a gondviselésbe és soha fel nem adni- ez a vers üzenete is.
Megérintő trilógiád stílusos kifejezőcsomagban, kódolja a költői üzeneteket, tudatositja,hogy az önismeret, a szépre,jóra való törekvés a fejlődés záloga.
Fennkölt szavakkal,professzionális költői eszközökkel emelted a költemény esztétikai értékét. Precízen összefoglalt mély és lényeges tanácsokat,üzeneteket helyezel alkotásoddal a halhatatlanság oltárára.
Mély elismeréssel és körülölelő szeretettel gratulálok.

napfény