Jaj, de remek Kovács Lajos
Csepel-kerékpárja!
Csillog-villog a napfényben,
s olajos a lánca.
Büszke is rá Kovács Lajos,
domborítja mellét,
bár a keze is olajos,
mégsem szegi kedvét.
Vörös Csepel a bicikli,
büszkén birtokolja.
Munkásökle a kormányon,
s szorgalmasan tolja.
Hiszen holnap új világ jön,
s biciklizni tanul.
Úgy tűnik, a munkásosztály
helyzete megjavul.
Kovács Lajos, tiéd a gyár
terméke a Csepel,
hisz az árát kifizetted,
s vígan viheted el!
Zsír új rajta, minden látod,
munkáskezek műve,
gondolj arra Lajos, mikor
tekered ráülve!
1 hozzászólás
Kedves Albert!
Sajnálom nagyon Kovács Lajost. hiszen nem az lett, amit valamikor megigértek neki,
kenegetheti a biciklijijét, úgy sem lesz jobbléte!
Szeretettel olvastam: Kata