Hadd nyugodni
szíved, múltat.
Visszatekint
jövő-kutad.
És a jelen
nincsen sehol.
Végtelen rét,
rozzant akol…
Erdő nyelve
szándékos tűz.
Szálló pernyén
terjed a bűz.
Gomba módra
jön egy felhő.
Könyörtelen
hét esztendő…
Eszeveszett
sejtmag vihar.
Összebújós,
zúg, zivatar.
Hol viszályt
szít terembura.
Önképzésben
Magam ura…
| Miről szól? Üdvözöllek agyonnyomott Mujalaka!
|
4 hozzászólás
Kedves Eferesz!
Tetszett nagyon utalásod ,hogy az élet olyan mint
a kovácsmühely!
“Szálló pernyén
terjed a bűz”
´Sokszor érezzük magunkon a´kalapácsütéseket´
melyekkel a sors formál bennünket!
A´könyörtelen hét esztendöt´után talán jön az
elérés és a siker!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Szia!
Köszönöm szépen.
Önmagunk kovácsai vagxunk.
Üdvözletem!
Kedves Eferesz!
Kiváló, igaz versed szeretettel olvastam:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs