Legyezem homlokod
visszhangos csendjét,
szomjasan iszom az idő
kámforos cseppjét,
lelked tükrébe
nézek mohón,
látom magamat,
a tékozló bohót.
Csomagolom
apró kincseid,
selyembe rejtve
a boldogság nincseit,
gyöngéden bontom
kócos tincseid,
csigákba hajlik,
nyakad ívén táncol
egy apró kóc,
könnyeimmel mosom,
én a nevető bohóc.
2 hozzászólás
Olyan Edit-es ez a versed is!
Tetszett.
Boldog névnapot kívánok szeretettel: Ica
Ica, annyira megleptél! Felismerhetők az írásaim?
Köszönöm a jókívánságot is! ❤