Csupa közhelyek
jutnak eszembe,
mert semmi sem változik.
Az ég kék,
de fekete felhők jönnek szembe,
a fű (néha még) zöld,
olykor madár füttyent
a csendbe,
nincs új a nap alatt,
így megy ez.
Hajnalban csörög a vekker,
vagy már keltenie sem kell,
a szokás hatalma ébreszt,
majd a jól bevált rutin –
legalább ez legyen meg tutin:
könnyű reggeli (erőgyűjtés végett),
közben a tévét nézed,
felhúzod magad a híreken,
étvágyad is elmegy tőle,
de nem adod fel –
egyelőre.
Belegondolsz a jövőbe,
harcos marad a kedved,
bár már alig hiszel haladásban,
inkább kettőt látsz hátra,
mint egyet előre,
csak a dőre idő fürge,
fékevesztetten rohan.
Fásultan indulsz a hétnek.
Az aluljáróban koldusok kérnek,
könyörögve néznek szemedbe,
tenyeredben apró vigasz,
riaszt ez a kép.
Fáradtan ülsz a „tömegközön”,
utasok arcán méla közöny,
benned már dolgozik a megszokott kérdés:
vajon ma ki fizeti a révészt?
Még élsz.
Lehúzol tizenegyszer hatvan percet,
a takarító szól rád
vagy a portás,
vagy egy belső hang kerget:
haza kéne menni,
elég volt mára ennyi,
talán lesz még holnap is.
Este vár a szerelem,
néhány óra kegyelem,
majd álomba zuhansz vele,
és forog tovább
az idő kereke.
Kép: El Kazovszkij – Én és a hattyúm IV.
20 hozzászólás
Különlegest megint, szokásod szerint. Bár ez nem meglepő.
https://youtu.be/22XhQPwybpk
üdv Neked tisztelettel!
/Frigyes
Kedves túlparti,
szomorú vagyok, hogy ez a szám jutott eszedbe a versemről, mert nem erről szól, de köszönöm, hogy elolvastad!
Szeretettel: Kankalin
“Este vár a szerelem,
néhány óra kegyelem,
majd álomba zuhansz vele,
és forog tovább
az idő kereke.”
Akit este vár a szerelem annak még csak-csak jó, de akinek csak a rutin marad, az úgy érzi, hogy kettőt lát hátra, mint egyet előre.
A vers valóban különös és elgondolkodtató.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita,
igen, szükség van feloldásra, hogy a mindennapos hajsza után regenerálódjon a szervezet és másnap folytatódhasson a megfeszített munka.
Valós élethelyzetből merítettem a témát, nekem egyszerűnek tűnt, de ez a “különös” elgondolkodtat. Lehet, hogy mégsem annyira érthető, mint hittem.
Köszönöm szépen, hogy velem tartottál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Csoda jó a cím!
Annyira kifejezi írásod lényegét!
A mindennapokról írsz,a rutinról,arról mi mindent
meg kell tenni,el kell viselni napról napra!
Egész közel hozod benyomásaidat a látottakról és
azokról a belsö megfontolásokról melyekre nehéz
választ találni!
A fáradtság,a körülöttünk lévö közöny,a közömbössség,
fásultá tesz bennünket!
Írásod nagyon tetszett,,mert viszhangot találunk benne
mi is,hogy nem vayunk egyedül!
Csoda jó sorok:”vagy egy belső hang kerget:
haza kéne menni,
elég volt mára ennyi,
talán lesz még holnap is.
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Szia sailor! 🙂
Nagyon örülök, hogy ennyi mindent láttál ebben a versben. Valóban ez a lényege.
Az első cím személyesebb üzenet lett volna, de megváltoztattam, hogy többen magukénak érezhessék a mondanivalómat. Sok ember éli a megjelenített életformát. Vannak, akik kényszerűségből, hogy meglegyen a “betevő” és akadnak olyanok is, akik kötelességtudatból. Versem az utóbbit jeleníti meg, bár a közvetítés szempontjából lényegtelen.
Köszönöm szépen, hogy ilyen alaposan belemerültél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Egy nap az életből! Közhelyek! De mégis versbe kívánkozik. Üdvözlettel. santiago
Kedves santiago,
ilyen az élet. Közhelyek sorozata, olykor becsúszik néhány váratlan fordulat, hogy ne legyen unalmas. 🙂
Köszönöm szépen a figyelmedet! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ez igen! Mindig megírod a keserű (na jó, néha édes) valóságot. Mókuskerék az élet. Minden változik, de semmi nem változik.
Csak a közönytől mentsen meg bennünket a Jóisten. Bennem is sokszor felmerült a gondolat: “vajon ma ki fizeti a révészt”
A befejezés reményt adó. A szerelem mindent széppé tud tenni. A pár óra együttlét képes az egész “közhelyes” keserűségeinket feloldani.
Meghatározó élmény volt ez a versed is. Csak így tovább!
Szeretettel: Vox
Szia Vox! 🙂
Az élet nem mindig fenékig tejfel, foglalkoztat ez az oldala is. Különböző sorsképeken keresztül közelebb lehet jutni az emberhez, belső világához, sérülékenységéhez. A hétköznapi taposómalom sokakat érint, nem akármilyen megpróbáltatás. Ha van a nap végén feloldás, akkor talán könnyebb a “mókuskerékben” maradni, de a tűrőképesség véges, az energia is, nem lehet végtelenségig folytatni az ilyen hajszát, előbb-utóbb nyomot hagy.
Ezek a “közhelyek” jelen vannak, nem tudom, létezik-e kiút, mert legtöbbször nincs választási lehetőség. Egy biztos: annyi színt kell belevinni, amennyit csak lehetséges, hogy kerüljön hozzá valami szép is, egy kis könnyedség a feszített munka után.
Szerintem lesz még hasonló versem (vagy prózám), mert belemerültem a hétköznapi embert érintő témákba, egészen közelről.
Köszönöm a gondolataidat és a biztatást! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Jó ez a versed, tömör, lényegre törő. Sok-sok minden benne van, amit már Bölcs Salamon is megfogalmazott a Prédikátor könyvében: nincsen semmi új a Nap alatt és minden felettébb nagy hiábavalóság. Még a szerelem is csak ámenetileg enyhíti ezt a gyötrelmet.
Örülök, hogy olvashattam a versedet! 🙂
Szeretettel: Klári
Szia Klári!
Nem asszociáltam Salamonra, amikor ezt a verset írtam, csak spontán jegyzeteltem, igyekeztem időrendet tartani és figyelni a belső dallamomra és ritmusomra.
Valóban bölcs mondás.
Úgy érzékelem, hogy finom utalást tettél a “nap – Nap” miatt, de jól írtam, mert a Biblia Károli-féle fordításában és egy későbbiben is kisbetűvel szerepel, a szólásmondásban szintén. Nem biztos, hogy jelzés értékű a mondatod, a látható különbség miatt figyeltem fel rá.
A szerelemről az a véleményem, hogy talán átmeneti, de meg kell élni minden pillanatát. Amíg van, addig nem érdemes arra gondolni, hogy később esetleg nem lesz, mert az megöli a mély érzéseket, amelyek a szeretet kiteljesedéséig vezethetnek.
Örülök a versről alkotott véleményednek, köszönöm szépen! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Salamont csupán azért említettem meg, mert a versed mondanivalója hasonló a Prédikátor könyve alapvető mondandójához.
A Nappal kapcsolatban szó sincs utalásról, mert mindig kisbetűvel írom, most valahogy véletlenül nagybetűvel sikerült. 🙂
A szerelem pedig valóban alapvetően fontos egy ember számára, de az sem ad teljességet. Továbbra is ez a véleményem.
Meg persze az, hogy remek a versed. 🙂
Szeretettel: Klári
Szia Klári!
Megnyugodtam, hogy minden rendben. 🙂
A szerelem szerintem plusz “fűszer”, jó, ha van. Rajtunk múlik, hogy később mennyi és milyen formában marad meg belőle.
A “teljességet” értem és elfogadom. Én nem szoktam gondolkodni rajta, beszélni róla, csak igyekszem úgy élni, hogy a lehető legjobban eleget tegyek mindenféle parancsolatnak, esetleg példát mutassak.
Köszönöm szépen, hogy visszanéztél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Na, igen, így kell verset írni, eldobva a sablonokat, a közhelyeket! Lehet tanulni tőled!
Gratulálok!
Joc
Szia Joc!
Nem volt nehéz dolgom, mert ez a vers megírta magát, én csak hagytam, hogy vigyen. Kevesebbet kellene gondolkodnom, akkor könnyebben telne a papír. 🙂
Örülök, hogy tetszik.
Köszönöm szépen a véleményedet! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Versed egyáltalán nem “Közhelyes”, hiszen ki tudna így megfogalmazni vers sorokat az élet mélységes dolgairól érintve bennünk az emberi szív érzéseit. Legalábbis az enyémet mélyen érintették soraid, s azok élő tisztasága nem csupán látszatként, hanem benső mélységeiben, melyek számomra mindenkor fontosak voltak, s remélem maradnak is, ily művek által is!
“Hajnalban csörög a vekker,
vagy már keltenie sem kell,
a szokás hatalma ébreszt,
majd a jól bevált rutin ?
legalább ez legyen meg tutin:
könnyű reggeli (erőgyűjtés végett),
közben a tévét nézed,
felhúzod magad a híreken,
étvágyad is elmegy tőle,
de nem adod fel ?
egyelőre.
Belegondolsz a jövőbe,
harcos marad a kedved,
bár már alig hiszel haladásban,
inkább kettőt látsz hátra,
mint egyet előre,
csak a dőre idő fürge,
fékevesztetten rohan.”
E részt feltétlen idézem kellett, mert sokan éreznek, és látnak hasonlóan Hozzád. Az étvágy tényleg elmegy mai világunk híreitől. Ma már lassanként szó szerint fájdalommá lesz, vagy lett az élet. Ha nem ismerném a Biblia reménytkeltő üzenetét komolyan mondom kétségbe lennék esve érzékeny lelkivilágom miatt, azon érzések miatt melyek egyszerűen mindenkor felkavarnak a híreket, hallgatva és látva jelen világunkat illetően.
Az emberiség elérkezett oda a Szentírási próféciák szerint, melyek jelen korunk záró korszakára mutat rá minden tekintetben. Ezért fáj ennyire egy érző embernek, még csak beszélni, és írni is róla, hiszen benne élünk e kritikus napokban.
De jön a gyönyörű új világ :”… Miként az égben úgy a földön is…”
Oly szépséges az élet maga, annak minden csodás rezdülése, csak meg kell tanulnunk gyönyörködni benne. Mint ahogy számunkra gyönyörűséget adó a költészet, s azért szeretjük oly
nagyon, mert megtanultunk gyönyörködni benne, mint ahogy én magam is e gyönyörű művedben.
Köszönöm, hogy megírtad, s hogy olvashattam elgondolkodva soraid szépséges szívemet érintő vonásaban!
Szeretettel gondolunk Rád Gabikával mindketten!
Zoli voltam Kaposvárról)
Szia Zoli!
Amiről írtam, közhelynek számít, sokakat érint. Nem mindenkit ugyanígy, de aki szembesül soraimmal, valószínűleg talál “sorsazonos” gondolatokat.
A világ rossz irányba halad. Nem tudom, mit lehetne tenni ellene, én a magam részéről annyit
próbálok, hogy igyekszem példát mutatni. Nem vagyok egyedül, de nem elegen.
Köszönöm szépen, hogy belemerültél a versembe, és hasznosnak is találtad, amit megfogalmaztam.
Én is minden jót kívánok Nektek! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Elnézést így szerettem volna a végén írni:
“Köszönöm, hogy megírtad, s hogy olvashattam elgondolkodva soraid szépséges, szívemet érintő vonásaiban!”
Semmi baj, értettem. 🙂