Kriptafalról a halvány csend,
Mint tovatűnő hideg csepp,
Régi korok porába hullt.
Vallomások holtfény hada
Hitet vesztett lélekcsoda.
Meg-megremeg a hárfa húr…
Szellemem fest… Oly fekete,
Síron túli rőt remete.
A hold vérben vergődve hal.
Nincsen lámpás mi vezessen,
Sírban sírok keservesen.
Nincs oly lélek, ki engem hall…
6 hozzászólás
Kedves Pityu!
Szomorú szép versedre azt tudom mondani, bizony lesz aki majd akkor is hallani fog téged!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm szépen!
Szeretettel:Pityu
Kedves Pityu!
Lám, ifjú társunk a Napvilágnál, már több verseddel bemutatkoztál. Itt is háromsoros szakaszaid szépen sorakoznak, mint látom, a szótagokat számolod, s a rímjeid is jól sikerültek. Tehát tehetséges költőnek indulsz, amihez sok sikert kívánok Neked. Szretettel köszöntlek körünkben.
Egy tanáccsal szolgálok: helyesen követed régmúlt neves költőink klasszikus versformáit.
Annyiban eltérhetünk tőlünk, mint örökösök, hogy nem kell minden sor első betűjét nagybetűvel írni, elég csak akkor, ha az egyben a mondat első betüje. (Versmondásnál sokat jelent.)
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen!Már többen szóltak a kezdőbetűk miatt…lassan 6 éve írok és nagyon hozzászoktam.Nehéz az átállás ,de igyekszek változtatni:)
Szeretettel:Pityu
Kedves Pityu!
Ordít erről a versről az elkeseredettség. Remélem nem saját tapasztalat alapján írtad, ha igen, akkor pedig remélem, hogy már letűnt az az élethelyzet. Kissé horrorisztikus, de azt hiszem pont ez jó ebben a versben. Szeretem ezeket a rövid, tömör, sok mondanivalót tartalmazó műveket. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Köszönöm szépen kedves szavaid!Már el-elmúlt…
Üdv:Pityu