Hókristály-tekintet,
hidegen tündöklő,
szeretni képtelen
jégszívet tükröző.
Könnye, mely forró volt,
gyémántként ragyogott,
szem jeges tavában
réges rég megfagyott.
Szilánkja kipattan
harag hullámában,
megsebzi azt, aki
sérti fájdalmában.
Nem segíthet más csak
szeretetnek lángja,
kiolvadna talán
szeme hókristálya.
——————————————————————————–
16 hozzászólás
Kedves Judit!
Ez a vers kristálytiszta! 🙂 Valahol megfagyott útközben, de még így is csodaszépen csillog.
Szeretettel: pipacs 🙂
Köszönöm Pipacs!
Szeretettel, Judit
Az idő is lassan enyhülni látszik, s így a tekintet és a szív is felolvad.
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Köszönöm Zsolt!
Ami biztos, hogy az idő enyhülni fog…
Üdv, Judit
Kedves Judit! Tetszik a gondolat, csak a "pattanik" szóval nem vagyok teljesen kibékülve.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Kedves Laura, van igazság abban amit mondasz, ki fogom javítani:
Szilánkja kipattan
harag hullámában,
megsebzi azt, aki
sérti fájdalmában.
Köszönöm, Judit
A "szeretetnek lángja, " felmelegíti a "jégszívet". Van , amikor hosszadalmas munkába-időbe kerül, de mindenképpen megéri foglalkozni vele.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Nagyon jó dolog a szeretet "lángjánál" melegedni…
Köszönöm, Judit
A kristály tekintetet olyan tükröződőnek képzelem el, amiben csillan valami, ettől lehet ijesztően szép is. A tiszta tekintet is lehet olyan,mely, nem mindennapi.
Szeretettel:Marietta
Valóban kedves Marietta és lehet tisztán is rettenetesen hideg.
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Nagyon szép versed örök igazságot rejt!
Gratulálok!
Barátsággal panka!
Kedves Panka, nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Szép ritmusú vers.
Köszönöm Csaba!
Kedves Judit, a forma és a tartalom egyaránt kiváló. Nagyon tetszett nekem.
Szép napot,
Daniel
Kedves Daniel, köszönöm, hogy olvastad!