Küldtem az ősznek egy falevelet,
vártam a hideg, bús szeleket,
szárnyukon szállott az üzenetem,
ráírtam, miért az őszt szeretem.
Csókkal pecsételt a sárga levél,
köszönet az igaz szerelemért,
szeptember vége elhozta nekem,
az én hű párom, a szerelmesem.
Szeptember, őszidő, találkozás,
életre szóló csodákat ád,
álmokat szőttünk, mi kéz a kézben,
azóta az őszt tavasznak érzem.
Kaptam az ősztől sok falevelet,
a piros titkos válasz lehet,
szívforma-alak az üzenet,
mert minden szerelmest szívből szeret!
Már őszbe fordul lassan hajunk,
mégis lélekben ifjak vagyunk,
nyár után jő ősz, s mint új tavasz,
kitárt karokkal elénk szalad…
5 hozzászólás
Megfogott a versed hangulata:Ágnes
Köszönöm értékelésedet, kedves Ágnes! Az ősz mindig remek verstéma számomra. Tudom, hogy a verskedvelők is szeretik az őszi verseket, ezért gyakran meg is ihlet ez az évszak.
Köszönöm értékelésedet, kedves Ágnes! Az ősz mindig remek verstéma számomra. Tudom, hogy a verskedvelők is szeretik az őszi verseket, ezért gyakran meg is ihlet ez az évszak.
Kedves Albert!
Őszi ihleted gyönyörű vers, küldeményed egy falevél, melyet megköszönök az ősz helyett.
Versed minden sora remekbe szabott, mégis a befejezés az, mi legjobban megfogott:
"nyár után jő ősz, s mint új tavasz,
kitárt karokkal elénk szalad…
Tavasz után én is az őszt szeretem legjobban (na nem a hideg jöttét, hanem) a fák csodás színkavalkádját!"
Szeretettel olvastam: Kata
Meg kéne zenésíteni! Ahogy olvastam, szinte zengett bennem. 🙂
Üdv,
Poppy