Remegő gyertyák súgják:
remélj, békélj, ne félj!
Tiszta szívűek várják:
mikor jön el az éj,
s a kisded bátorítón
múltból jelenbe vált,
hittel, a kis asztalon
díszítjük fel a fát.
Szokás igével párban
ünneppé válik így,
s a felbolydult világban
ember s ember közt híd
és békesség honol majd,
ha néhány napra is.
Időset és fiatalt
megigéz ez a kincs,
mely sokkal több, mint arany,
sokkal több, mint egy tárgy…
De kell ajándék-alany,
és kell igazi vágy!
Lobogó gyertyák súgják:
ne félj, békélj, remélj!
S az érző szívek tudják:
karácsony mindig él!