oly furcsa ma az ég,
oly szorongató a féltés
hogy nem tudom ma még:
mihez is kezdenék
ha elérkezne a vég…
…először azt hiszem
mindig leszel nekem…
majd magamban kérdezem
meddig? mikor? hogyan?
– minden bizonytalan
s a kín határtalan…
…most sötét este van –
– várom hogy keress,
hogy szemembe nevess,
hogy boldogan szeress,
vagy csak hangod halljam:
bársonyos drága dallam…
(…elröpít halkan –
-szárnyára vesz az éj
s álmomban nincs zavar
mosolyod betakar-
szívem nyugodt:
Veled vagyok…)
2 hozzászólás
Kedves Dreaming!
A szerelmes vágyódásnak, aggódásnak mindenki által átélt érzései töltik el a versedet. Az érzés amit leírsz ismerős, de a kifejezés mód egyéni és nagyon szép. Az utolsó zárójeles versszak szinte megkoronázza a verset. Álom, álmodozás /dreaming :)/.
Judit
Szia kedves Judit!
Talán azért van, mert így is érzem – mindig "ösztönből" írok 😀
…és a névválasztás sem véletlen 😛
Köszönöm a dicsérő szavakat 🙂
Szeretettel Éva