2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Kutyalélek

    JuditBy 16 hozzászólás1161 megtekintés

    Némán, borús hangulatban,
    rossz kedvembe bezárkódva,
    szomorkodom egymagamban
    szebb jelenbe elvágyódva.

    Nem kívánok senkit látni,
    gondjaim úgy megviseltek,
    nem tudok már jobbat várni,
    vágyaim mind messze tűntek.

    Gondolatom elkalandoz,
    elhagynám a zordon jelent.
    Lelkemben a bú harangoz,
    miért álljak neki ellent?

    Megmozdul az ajtónyílás,
    Lencsi sompolyog be rajta,
    nem érdekli most a tiltás,
    csak szeretet, ami hajtja.

    Rám emeli tekintetét
    hőn rajongó ábrázattal,
    benne egész kutyalelkét,
    mely tele van alázattal.

    Nem számít már mi is bántott,
    fő, hogy ragyog Lencsi szeme,
    kedvem máris jobbra váltott,
    s ez csakis az ő érdeme.

    ——————————————————————————–

    Share.

    16 hozzászólás

    2. Blitzer Csaba on

      Ahogy a borongós hangulatodról szólt a vers eleje, nem is értettem igazán a címet, hogyan kapcsolódik ide, aztán a vers közepén jött a kutya. 🙂 Igen, a kutyalélek, bár itt nem is annyira a hűség kerül előtérbe, inkább a ragaszkodás, a szeretet, mert talán nem is érzi a kutya a rosszkedvet, ha pedig igen, akkor pedig mint törődés. Szép ez a gondolat, talán csak annyit hiányolok belőle, hogy lehetett volna ez valamiféle utalás embertársainkra, valamiféle árnyalt burkolás még, mert a kutyának természetesen "kutyalelke" van. De így: kutyalélek, leginkább akkor van ennek az összetett szónak értelme, ha emberre tudjuk alkalmazni… szerintem.

    3. Finta Kata on

      Kedves Judit!
      Én úgy értelmeztem, hogy a hangulatodat Lencsi megjelenése az ajtóban – derítette föl.
      Az biztos, hogy a kutyus – de más állat is – hamar fel tudja vidítani az embert. Én is állatbarát vagyok, s aki ilyen verset ír, mint Te, biztosan szereti az állatokat. Egy szónál azonban fönnakadtam, mégpedig a vers elején: "bezárkódva" – biztosan bezárkózva helyett került bele. Igazam van?
      Örömmel olvastam a versedet.
      Szeretettel: Kata

    4. jerrynostro on

      Kedves Judit!

      Én mindig azt gondoltam, hogy az állatoknak van lelkük, hiszen ugyanattól a Lélektől származunk mindannyian.
      Nem véletlen, hogy a kutya az ember legjobb barátja.
      Az ő jelenléte tényleg majdnem olyan, mintha egy ember lenne mellettünk, sokat enyhít a magányon és a rossz kedvünkön is.
      Teljesen átérzem a versed.
      Van néhány rím, ami nem tetszik, de összességében formailag is jó.

    5. Névtelen on

      Kedves Judit!

      Nagyon kedves a versed, számomra különösen. Kislányomnak volt egy hűséges kis társa, akitől másik gyermekem betegsége miatt iszonyú fájó szívvel kellett megválnia. Hosszú időn keresztül csak sírt, s kérte, keressem meg, mert érzi baj van a kutyussal. A szívem szakadt meg érte, hát nekiláttam a keresésnek. S valóban, a kis vizslát gyorsan elunták, kidobták, s a tél rideg hidegében félig összefagyva talált rá egy szerető család. Gondjaikba vették, s mára egészséges, gyönyörű társukká vált. Mikor meglátogattuk, csoda volt, amit láttunk. Kislányomhoz ugyanolyan önzetlen szeretettel szaladt, mintha soha nem kellett volna elválniuk, s bújt hozzá, ölébe simulva mozdulatlanul, míg ott tartózkodtunk.
      Azt hiszem, nekünk Embereknek, sok tanulni valónk van még a kutyusuktól.

      Szívmelengető a versed, s ha nem baj, magammal vinném, megőrizni.

      Köszönöm. Szeretettel Rita

    7. Névtelen on

      Kedves Judit!

      Igazán megható a versed! Sokan míly boldogok leszünk, egy kedves tekintettől, ahogy most Te is megvígasztalódttál kedves kutyádtól. Mi még a versedtől derültünk jobb kedvre!
      Gratulálok! Zoli

    Leave A Reply