Van egy kutyám, neve: Lili,
nagyon divatos kutyuli.
Barna fején piros kalap,
ha nem leli, akkor harap.
Van még rajta piros masni,
sétához azt rá kell adni.
Nagykabátban is válogat,
piros legyen másképp ugat.
Négy lábán négy piros cipő,
vicsorog, ha rossz az idő.
Nem szereti ő a sarat,
cipőire odaragad.
Finnyás még a pórázára,
nem lehet, csak narancssárga.
Hogy mért nem piros, nem értem,
nincsen hozzá végzetségem.
Kutyadivat igen furi:
narancssárga, piros buli.
Elegáns egy nő őkelme;
jobb lenne, ha fiú lenne?
Különc kutyus tehát Lili,
a lila színt sem kedveli.
Vettem neki lila szoknyát,
s nem hordja. A kutyafáját!
6 hozzászólás
Jó kis vers, ráadásul, valóban van már kutyadivat, 🙂
Szeretettel:Marietta
Kedves Selanne!
Az az érzésem, lesz itt még macskadivat is, de lehet, hogy van, gazdifüggő. Én lerajzoltam a kutyát, hogy lássam, milyen bohókás lett. 🙂
A.
Kedves Dobrosi Andrea!
Látom, Te is nagy állatbarát vagy!
Gratulálok! A kutyalánynak is jól adod meg a módit, még a színvilágát is nagyon harmonikusan ábrázolod.
ali baba
Kedves ali baba!
A színeket is, a kutyákat is szeretem, s ha ez egy versben van ötvözve… mennyei. 🙂
A.
Aranyos! :-))
aLéb
Kedves aLéb!
Te is aranyos vagy! 🙂
A.